Mozogjunk „olajozottan”!
Testreszabott mozgásterápia mindenkinek
Minden mozgásterápiás forma alapvetően az egészséges ember mozgására épül, kerül minden olyan gyakorlatot, amely az izmok, ízületek túlterhelését, károsodását okozhatná.
A gyógytorna alkalmazási területe igen széles, hiszen a mozgásszervi betegségek, idegrendszeri, szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi, sőt még a nőgyógyászati betegségek kezelésében, a gyógyszeres és/vagy műtéti terápiához kapcsolódóan is használják. Gyógytornász által vezetett aktív és passzív mozgásformákat foglal magába. Az aktív mozgás célja az izomerő növelése, egyes ízületek mozgástartományának és stabilitásának fokozása, a mozgáskoordináció, az egyensúly javítása, a keringés, az erőnlét és az állóképesség jobbítása. A passzív mozgást (mozgatást) a gyógytornász végzi, célja a mozgásterjedelem növelése, illetve annak megtartása.
Az egyéni mozgásterápia során a gyógytornász figyeli a torna közben fellépő esetleges fájdalmat, annak intenzitását, a mozgásterjedelem, az izomerő és izomtónus változását, sőt a beteg pszichés állapotának alakulását is.
Csoportos-gyógytornán olyan azonos, vagy hasonló állapotú betegek vesznek részt, akik a gyakorlatokat segítség nélkül, szóbeli irányítással is végezni tudják. A csoporttagok segíteni tudják egymás munkáját, különösen a párban végzendő gyakorlatoknál. A cél, hogy a páciensek megtanulják a számukra fontos gyakorlatokat, melyeket később önállóan is végezni tudnak otthonukban – időnkénti kontrollok beiktatásával. Nagyon fontos, hogy a gyakorlatok a beteg mindenkori állapotához igazodjanak, hiszen ami az egyik páciensnek hasznos, az a másiknak káros is lehet.
A hanyatt fekvésből való felüléssel végzett hasizomgyakorlat például, bizonyos típusú hanyag testtartás esetén kifejezetten ajánlott, míg csontritkulás esetén tilos, ugyanis fokozhatja a csigolya-összeroppanás veszélyét.
A manuálterápia célja az ízületi blokkok oldása, passzív, néhány milliméteres mozgatásokkal a csökkent „ízületi játék” helyreállítása.
A víz alatti gyógytorna egyre népszerűbb és igen hatékony kezelési módszer, melynél a víz mélységétől függően, jóval kisebb gravitációs erő érvényesül. A vízben történő mozgást a felhajtóerő, a hidrosztatikus nyomás, az örvénylések, hullámzások, áramlások és a víz relatív fajsúlya befolyásolják. A víz felhajtó ereje következtében, derékig a vízbe merülve a test súlya 50%-kal, mellkasig merülve 75%-kal, nyakig merülve 90%-kal csökken.
A vízi-torna előnye, hogy a tér minden irányába szabadon mozoghatunk az elesés, sérülés veszélye nélkül. Használhatjuk a mozgásterjedelem növelésére, izomerősítésre, a koordináció javítására, a keringés fokozására, erő, állóképesség növelésére, de a légzés szabályozásában is segít. Emellett nem elhanyagolható az idegrendszeri nyugtató hatása sem.
A kerékpározás (szobakerékpár is) előnyös enyhébb szívbetegségben, térd- vagy csípőízületi kopásban szenvedők, cukorbetegek, túlsúlyosak számára.
A séta és a kocogás cukorbetegek, túlsúlyosak, enyhe szív- és tüdőbetegek, illetve csontritkulásban szenvedők számára is alkalmas mozgásforma. Vigyázzunk, mert a kemény talaj, aszfalt, beton nem alkalmas a futásra, kocogásra!
A tánc is a sporthoz hasonló mozgásforma, mely különösen előnyös csontritkulás, illetve pszichés betegségek esetében.
Említést kell még tennünk a gyógy-lovaglásról is, ahol a ló a „terápiás eszköz”. Idegrendszeri betegségek, pszichés problémák, illetve egyes mozgásszervi panaszok esetén is alkalmazható. Nemcsak maga a lovaglás lehet terápiás hatású, de a ló vezetése, gondozása, a lóval való foglalkozás is.
Végül az ún. terrén kúra a természetben (park, liget, erdő, mező) történő sétát, gyaloglást, esetleg e közben végzett mozgásgyakorlatokat jelent. Időjárástól függetlenül, egész évben, még télen is javasoljuk, hiszen nemcsak a mozgásszervi panaszokon segíthet, de nyugtatja az idegrendszert, kikapcsolódást, felfrissülést jelent, emellett állóképességet növelő, immunerősítő hatású.
