Az életkörülmények javulásával párhuzamosan, járványszerűen szaporodik a 2. típusú cukorbetegek száma. E betegségnél egyre csökken a szervezet által termelt inzulin hatékonysága, a sejtek csökkenő inzulinérzékenysége miatt (inzulinrezisztencia). Ezt a szervezet egyre fokozódó inzulintermeléssel ellensúlyozza, egészen a hasnyálmirigysejtek kimerüléséig, ami külső inzulinbevitelt tehet szükségessé.
Az élet első 2 évében megjelenő stresszfaktorok különösen növelik a későbbi cukorbetegség rizikóját. Később is, a tartós és fokozott stresszes állapot inzulinrezisztenciát és csökkent glükóztoleranciát eredményezhet, melyek a diabétesz előszobái. A csökkent glükóztoleranciára terheléses vércukor vizsgálattal derülhet fény, amikor az étkezést követő glükóz (vércukor) szintje a normál határ – max. 7,8 mmol/l – fölé, a 7,8-11 mmol/l közötti sávba kerül.
Fontos tudni, hogy megfelelő kezeléssel utóbbi két állapot még visszafordítható.
A stresszhormonok közvetlenül is hatnak a vércukorszintre, ráadásul a feszült ember hajlamos stresszoldásként – a dohányzás és alkoholfogyasztás mellett – kontrollálatlanul nagy mennyiségű ételt „befalni”.
A 2-es típusú diabétesz elsődleges rizikótényezője az elhízás (főként az alma típusú), de egyes, a hasnyálmirigyhez vagy a hormonháztartáshoz kapcsolódó betegségek, sőt a fehérjehiányos táplálkozás is fokozhatja a rizikót.
A jól ismert diabétesz tünetek mellett, szintén figyelmeztető jelek lehetnek: látásromlás, éjszakai lábikragörcs, visszatérő gombás fertőzések, húgyúti fertőzések, potenciaproblémák, gyakori nőgyógyászati fertőzések.
A szükséges életmódváltásnak és a szakszerű orvosi ellátásnak döntő jelentősége van a betegség kezelésében és a súlyos szövődmények (pl. érszűkület, elbutulás, vesebetegség, látásvesztés, meddőség stb.) megelőzésében.
Dr. Marton Anna
belgyógyász, kardiológus, diabetológus főorvos
oxygenmedical.hu
