Demencia a nyugati civilizáció „terméke”?

//

Összehasonlító vizsgálatok szerint, a kevésbé fejlett országokban rendkívül alacsony a demencia gyakorisága. A különbség oka az eltérő életmódban, táplálkozási szokásokban, mozgáskultúrában és társas viselkedésben keresendő.

Demencia
a nyugati civilizáció „terméke”?

Egyre szaporodnak a bizonyítékok arra, hogy a mentális zavarok, a szellemi leépülés, depresszió nem kizárólag az agy betegségei, hanem részben a nyugati életmód és táplálkozás okozta magas gyulladásszint és inzulinrezisztencia következményei.

Egyes elméletek szerint, számos kognitív zavar – mint például az Alzheimer-kór is – az agyszövetek gyulladásával van kapcsolatban, sőt még az olyan klasszikus elmebetegségek, mint a skizofrénia, valamint a depresszió is, az agy gyulladására vezethető vissza.

Az Alzheimer betegség jellegzetes tünetei memóriaproblémákkal, szótalálási nehézségekkel kezdődnek, majd egyre súlyosabb memóriazavar, beszédzavar, téri és időbeli dezorientáltság, felismerési zavarok, ingerlékenység, téveszmék, esetleg hallucinációk, depresszió, agresszivitás vagy vándorlási hajlam is kialakulhat.

A betegség gyakorisága egyre nő, óvatos becslések szerint, a betegek száma 20 évente megduplázódik. A 65 év felettiek 13%-a, a 85 év felettieknek már 43%-a szenved Alzheimerben. Megjelenése nők körében csaknem kétszer gyakoribb.

Az Alzheimert és tágabb értelemben a demenciákat általában a korral járó betegségnek tekintik, gyakoriságukat – tévesen – pusztán az átlagéletkor növekedésével magyarázzák.

Vizsgálatok szerint, a kevésbé fejlett országokban, s azoknak is a vidéki területein rendkívül alacsony a betegség gyakorisága. A különbség oka az eltérő életmódban, táplálkozási szokásokban, mozgáskultúrában és társas viselkedésben keresendő. Amint e tradicionális társadalmakat is eléri a nyugati civilizáció, az emberek áttérnek a nyugati életmódra, körükben is ugrásszerűen megnő a civilizációs betegségek – így a demencia – gyakorisága is.

Az elhízás tehát a demencia egyik komoly kockázati faktora. Egy kutatásban 10 300 embert 40-45 évesen, majd 70-75 évesen újravizsgálva megállapították, hogy a normál súlyúakhoz képest azok, akik középkorúként túlsúlyosak voltak (BMI 25-nél nagyobb), azoknak 74%-kal volt nagyobb a demenciára való kockázatuk, míg a középkorúként elhízott nőknél 2-szer nagyobb kockázatot mértek. A legalacsonyabb kockázat a 20-22 közötti testtömeg-index (BMI) esetében volt, innen fölfelé, minden egységgel való növekedés 36%-os Alzheimer kockázatnövekedést jelentett.

Az Alzheimer betegséget azért jellemzi elsősorban a memória hanyatlása, mert a memória bázisát képviselő hippokampusz az agy vérellátási zavarokra legérzékenyebb területe. Az elhízást az agy oxigén- és tápanyagellátási zavaraival a hasi és viszcerális elhízás következtében kialakuló magas inzulinszint, inzulinrezisztencia, cukorbetegség és magas gyulladásszint köti össze.

A hosszabb időn át fennálló cukorbetegség 4-szeres kockázatot jelent az Alzheimer betegségre, melyet akár „3-as típusú cukorbetegségnek” is nevezhetnénk, hiszen Alzheimer betegek agyát vizsgálva hasonló zavarokat találtak, mint cukorbetegek testi sejtjein. Alzheimerben csökken az agy saját inzulintermelése és az inzulinszintje, továbbá 80%-kal kevesebb inzulinreceptor található az agysejteken, így a neuronoknak lecsökken a cukorfelvevő-képessége. Ha csökken az „üzemanyag-ellátás”, nem működik megfelelően az agy.

Igen sok inzulinreceptor található a gondolkodással és emlékezettel kapcsolatos agyterületeken (pl. az agykéregben és a hippokampuszban). Az agyi inzulinszint mértéke és az inzulin hatékonysága szoros kapcsolatot mutat a gondolkodási képességgel. Az agyba juttatott inzulin ugyanakkor fokozza a gondolkodás és a memória hatékonyságát mind egészséges, mind Alzheimeres betegekben. Az agyba viszonylag könnyű inzulint juttatni, ha az orrba fecskendezik, mivel a szaglóidegeken keresztül az inzulin közvetlenül az agyba jut. Ennek a módszernek az előnye, hogy nem befolyásolja a beteg cukoranyagcseréjét.

Ha az Alzheimer agyi inzulinrezisztenciával jár, akkor az inzulinérzékenységet fokozó gyógyszerek javíthatnak a betegek kognitív funkcióin. E tárgyban – az esetleges mellékhatásokat is figyelembe véve – számos ígéretes vizsgálat folyt. Több esetben a gyógyszert inzulinnal kombinálva értek el javulást, a memóriaromlás megállását, vagy a folyamat lassulását. Minden gyógyszernél hatékonyabban növeli azonban az inzulinérzékenységet a fogyás.

A normál testsúly elérésére és megtartására alkalmas étrendek például a paleolit, az alacsony szénhidráttartalmú lowcarb, és a döntően zsírt és fehérjét tartalmazó ketogén étrend. A nyugati étrenddel ilyen szempontból az a fő probléma, hogy a legtöbb ember számára a normál testsúly csak folyamatos koplalás mellett biztosítható.

A vizsgálat konklúziója, hogy a demencia kialakulásának valószínűsége csökkenthető, tehát aki sok antioxidánst tartalmazó egészséges étrendet követ, és aktív életet él, jelentősen mérsékelheti a mentális zavarok kockázatát.

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!