Napkeleti bölcsek gyógyító ajándéka
Az arany gyógyító hatásáról már 5000 évvel ezelőtt is írtak. Az ókori Egyiptomban rendszeresen használták testi és lelki megtisztuláshoz, ami valószínűleg a kórokozóktól való megszabadulást is magába foglalta. Kleopátra szépségének fokozására aranymaszkban aludt. Az ókoriak hittek benne, hogy életerőt ad nekik, emeli a rezgésszintjüket. A védák is kedvenc „gyógyszereik” közé sorolták.
A középkorban az alkimisták vízben oldott aranyporral enyhítették a betegeik végtagfájdalmát. A kínai orvoslásban is szerepet kapott az aranyat tartalmazó életelixír.
Paracelsus nyomán a középkori Európában többek között a végtagfájdalmak kezelésére széles körben használták. A 19. században aranyoldattal bőrtumorokat, arcon és méhnyakon létrejövő fekélyeket is kezeltek. Hólyagos bőrbetegségekben intrakután (bőr alá juttatva) adtak aranyat.
Robert Koch fedezte fel tuberkulózis elleni hatását. Az 1900-as évek elejére már a rheumathoid arthritis kezelésében is használatos volt: kezdetben a bőr alá, az érintett ízületekhez aranylapocskákat ültettek be.
Egyes kutatások olyan eredményre jutottak, hogy az arany – az atomszerkezetének köszönhetően – kívülről, a bőrön keresztül bejuttatva a gyulladást gátolhatja, hatására a fájdalomérzet csökkenhet, az ízületek könnyebben mozoghatnak. Serkentheti továbbá az oxigénmolekulák bejutását is a bőrbe, emellett 200-szor annyi vizet képes megkötni, mint a saját súlya. Hidratáló, tápláló ásványi anyagokat, nyomelemeket tud a bőr mélyebb rétegeibe juttatni, melyek energiával láthatják el a sejteket, ami a bőr megfiatalodását eredményezheti. E tulajdonságai folytán segíthet eltüntetni a ráncokat, apróbb bőrhibákat, a pigmentfoltokat, öregségi foltokat pedig halványíthatja. Ez az ősidők óta hatásos összetevő így kiváló alapanyagául szolgálhat a modern kozmetikának, szépségiparnak.
Rácz Éva
természetgyógyász
