Keresés
Close this search box.

Az ízületi funkció javításának lehetőségei a kopásos ízületi betegségekben

//

Az arthrosis egy lassan, alattomosan kialakuló krónikus mozgásszervi betegség, mely eleinte szinte tünetmentes, később terhelésre – főleg üldögélés után, vagy reggel, felkeléskor – ún. „indítási” fájdalom jelentkezik, mely az ízület fokozatos „bejáródása” után megszűnik. Javasolt a panaszok időbeni kezelése, hiszen ha a fájdalom állandósul, az állapotromlás egészen a mozgáskorlátozottságig terjedhet.

Az ízületi funkció javításának lehetőségei a kopásos ízületi betegségekben

Az arthrosis az ízület minden alkotó elemét érinti, nemcsak a porcot, hanem az ízületi folyadékot, ízületi belhártyát és az ízületet körülvevő lágyrészeket is. Gyakorisága az életkor előrehaladtával egyre növekszik. Előfordulását 55 éves kor felett 10-15%-ra becsülik. Inkább a nőkre jellemző – 3:1 az arány a nők „javára”.

Kialakulásának okai részben ismeretlenek, de lehetnek például sérülések, az ízület tartós túlterhelése (foglalkozási ártalom vagy sport miatt), jelentős súlyfelesleg, gyulladások, fejlődési rendellenesség, öröklődés, anyagcsere és hormonális betegségek (pl. pajzsmirigy alulműködés), dohányzás, a szervezet C-vitamin hiánya, valamint az ízület instabilitását kiváltó állapotok.

Az arthrosishoz vezető folyamatok az ízületi porcszövetben kezdődnek. Csökken a 2. típusú kollagén mennyisége, emiatt a porcsejtek kevesebb vizet kötnek meg, így romlik rugalmasságuk, ellenállásuk a dinamikus terheléssel szemben. Az életkor előrehaladtával a porcsejtek száma is csökken, azt lehet mondani, hogy a porcsejtek korán öregednek: az építő helyett inkább a lebontó folyamatok kerülnek túlsúlyba.

Arthrosis előfordulása kiemelkedően gyakori a térdízületben. Ezzel együtt jár a négyfejű combizom funkciójának csökkenése, ezáltal az izomerő romlása. Ez az izom stabilizálja a térdízületet, idősebb korban ennek gyengülése rontja a teljes ízület funkcióját és növeli a térdfájdalmat. Fontos tudnunk, hogy ezen izom erősítése javítja a térdízület funkcióját és fékezi az arthrosis előrehaladását.

Csak az utóbbi években ismerték fel, hogy a C- és D-vitaminok hiánya ugyancsak hozzájárul az állapot romlásához.

Az arthrosis kezelése összetett feladatot jelent, melyben helye van a gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiának is. A konzervatív kezelési eljárások meg kell, hogy előzzék a műtéti beavatkozást. Ennek elemei a gyógytorna, a fizioterápia, a gyógyfürdő, a manuál terápia, a mágnesterápia, a pszichoterápia és nem utolsó sorban az életmód terápia. Az életmód tanácsadásban központi szerepet kap a diéta, a testsúlycsökkentés és a fizikai aktivitásra ösztönzés.

A gyógyszeres kezelés elsődlegesen választandó szerei természetesen a fájdalomcsillapítók, mivel a beteg legnagyobb problémája a fájdalom, általában ennek súlyosbodása esetén keresi fel a kezelőorvosát. Az utóbbi években az arthrosis kezelésében – különösen annak korai stádiumában – egyre inkább tért hódított a chondroprotektív szerek alkalmazása. Ezek közül a legtöbb vizsgálati eredménnyel a glukozamin-szulfát és a chondroitin-szulfát rendelkezik.

A glukozamin egy amino-cukor vegyület, belőle képződik a hyaluronsav. In vitro vizsgálatokban fokozza a porc anyagcseréjét és részben a porc regenerálására is képes. Alkalmazása hosszú távon eredményes.

Forrás: ParaMedica Egészségmagazin

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!