Keresés
Close this search box.

Sikeres vagy boldog?

//

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Az azonban, hogy ki mit tekint elérendő célnak, és ehhez milyen módszerekkel igyekszik hozzásegíteni utódját, többnyire saját neveltetésétől, habitusától és társadalmi közegétől függ. Hogyan segítsünk jól?

Sikeres vagy boldog?

Napjaink gyermeknevelési kérdései

Erre a kérdésre evidensnek tűnhetne a válasz, tekintve azt a kb. 30 ezer éves időszakot, mióta a fajunkba tartozó (homo sapiens sapiens) embergyermekek nevelkednek a Földön. Ennyi idő akár elég is lehetne egy bevált egységes gyakorlat kialakulásához.

Az ősközösségben a minél nagyobb fizikai erő elérése és a lehető legjobb mozgáskészség lehetett a szülők célja gyermekeik nevelése során: ez biztosíthatta leginkább későbbi boldogulásukat. A tanulás tapasztalati alapon működött, a gyermek szerves része volt a család hétköznapjainak, és felnőtté válása során az összes, fejlődéshez szükséges ingert az őt körülvevő természeti és szociális közeg nyújtotta. Az akkori kis emberek mind biológiai működésükben, mind a fejlődésükhöz szükséges tényezők tekintetében megegyeztek a mai gyerekekkel.

Ami időközben jelentősen változott, az a környezet és a kultúra, ahol utódaink nevelkednek. Ez a változás különösen jelentős az elmúlt 200 évben, ezen belül is kiemelkedik az elmúlt 30 év információs forradalma, mely merőben új kihívásokat állít a jövő generációi elé. Ez az időtávlat – evolúciós léptékben – jelentéktelen, így testünk a megváltozott elvárásokhoz igen kevéssé tudott alkalmazkodni, ám gondolkodásunk és viselkedésünk jelentősen el kell, hogy térjen az őserdőben elvárttól, ha helyt akarunk állni napjaink felgyorsult társadalmában.

Informatikai hasonlattal élve: a sok ezer éve fejlesztett hardware-rel kell futtatnunk az újra és újra frissülő software-eket. Az ebből adódó nyilvánvaló nehézségeket igyekeznek feloldani a különböző pedagógiai irányzatok és iskolarendszerek, valamint a hasonló nehézségeket átélt mindenkori szülők.

A múlt század eleje óta uralkodóvá vált a frontális, nagy lexikális tudás mechanikus rögzítését célzó, csendet és engedelmességet elváró iskolarend, mely kiválóan kiszolgálta az akkori munkaerőpiaci igényeket: a hivatalnokrendszert, valamint később a gyárakban, a szalag mellett dolgozó munkásokkal szembeni elvárásokat.

Eközben a szorgalmas, katonás szigorban, magolásra nevelt diákok leszoknak a fantáziájuk használatáról, a vélemény-nyilvánításról, a komplex gondolkodásról, s remek végrehajtókká válnak. Az elmúlt évtizedekben viszont pont ez utóbbi tulajdonságok értékelődtek fel jelentősen. Sikert egyre inkább az egyéni helyzetmegoldások, a gondolkodási rugalmasság, a kitartás és az alkalmazkodóképesség hoznak. Ez utóbbi nem újdonság, hiszen az evolúció során sem a legerősebbek vagy a legokosabbak maradtak fenn, hanem azok, akik a leghatékonyabban tudtak alkalmazkodni a változásokhoz.

Ezen rugalmasság és folyamatosan fennmaradó tanulási készség tűnik jelenleg hosszú távon a legkifizetődőbbnek a gyermekeink számára, annál is inkább, mert nem tudjuk pontosan, milyen jövőre kell felkészülniük. Egy közelmúltban tartott, versenyképes oktatásról szóló konferencián elhangzott: a következő évtizedekben annyi új szakma fog megjelenni az álláspiacon, hogy a jelenlegi diákok kétharmada olyan munkakörökben dolgozhat majd, melyeket ma még nem is ismerünk.

Ennek fényében mind a szülők, mind a pedagógusok felelőssége az, hogy testileg és lelkileg egészségesen, tanulásra és fejlődésre motiváltan érjék el a fiatalok a felnőttkort, ez biztosítja leginkább jövőbeni sikerességüket.

Sok szülő úgy érzi, nem a sikeresség a fontos, hanem, hogy gyermekük boldog legyen. A boldogságról – melynek definícióját hosszan tárgyalhatnánk – kissé leegyszerűsítve kijelenthetjük: azon gyermekek (és felnőttek) élnek meg boldogságot, akiknek szükségletei kielégülnek. E szükségletek alatt nem az aktuális, felszínes vágyak értendők (pl. a legújabb videojáték, mely átmeneti örömet szerezhet), hanem a vágyak mögött rejlő belső késztetések, igények, melyek felismerése tanulható, és fontos feladata a gyermekkornak. Rengeteg felnőtt szenved ugyanis saját igényei félreértelmezésétől (pl. a testben észlelt feszültséget a stressz-szintet ténylegesen csökkentő mozgás helyett evéssel vagy alkohollal eltompítani).

Példaként pár olyan szükséglet, melyek kielégítésével „jól” segíthető a gyermekek fejlődése.

Fentiek mellett talán a legfontosabb, hogy megteremtsük gyermekünknek a fejlődéshez szükséges biztonságos közeget:

Ha kicsit északabbra nézünk, láthatjuk a fenti elvek figyelembevételével átalakított finn oktatási rendszer szárnyalását, de hazánkban is számos olyan pedagógus és pedagógiai intézmény van, akik mindent megtesznek a gyermekek velük született kíváncsiságának fenntartásáért, bátorítják kreativitásukat és véleményformálásukat.

A legfontosabb tananyagokat az életről a gyermekek a családban tanulják meg a szülők példamutatása, utánzása révén, tapasztalati alapon. Így lesznek képesek például kitartóan energiát befektetni céljaik elérésébe, ahogy nyelvünkben a „sikert arat” kifejezés is azt jelzi, hogy a sikerért – mint az aratásért – keményen meg kell dolgozni.

Boldog a gyermek, ha jogos szükségletei kielégülhetnek, s ez a legjobb alap, hogy képességeit kiteljesítve sikeressé válhasson. A címben szereplő kérdésre tehát, hogy sikeres vagy boldog gyermeket neveljünk, a fentiek figyelembevételével a válasz: sikeres, MERT boldog gyermeket.

Illés Szilvia
pszichológus

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!