Földi életünk fenntartásához – jelen fejlettségi szintünkön – táplálékra van szükségünk. Eszünk, iszunk tehát, ami nemcsak energiát szolgáltat testünk számára, de komoly élvezeti értékkel is bír, gyakran jó kedvre is derít és elégedettséggel tölt el. Ha azonban túlzásba visszük, fáradtak, álmosak leszünk, hiszen az elfogyasztott ételtömeg megemésztése az egyik leginkább energiaigényes élettani folyamatunk.
Ha már az energiáknál tartunk: volt-e alkalmuk megfigyelni, mennyivel frissebbek, élénkebbek, ha több időt töltenek a szabadban? Persze, itt nem a városi betontengerre gondolok, hanem szabad, zöld területre, ahol fák, bokrok, virágok és madarak vannak (pl. park, kert, zöldövezet), ahol a fullasztó melegen túl más jeleit is érzékeljük annak, hogy NYÁR VAN.
Összehasonlítva: azonos mennyiségű, időtartamú és intenzitású munka során sokkal kevésbé leszünk fáradtak, elgyötörtek, esetleg fásultak, ha azt zárt, levegőtlen, sötétebb vagy mesterséges fénnyel megvilágított helyiség helyett – lehetőségeinkhez mérten – a szabadban végezzük.
Mindez nem csak kellemes, napos időjárás esetén, virágos mezőn vagy az erdő közepén, laptoppal az ölünkben ülve és dolgozva igaz! Az erkély, a terasz, a kert, a park ugyancsak megfelel e célra, feltéve, hogy ott részünk van szabad levegőben, fényben, elegendő térben és (zöld) látványban. Ezek így együtt szükségesek ahhoz, hogy szinte fáradhatatlanul munkálkodhassunk, hogy folyamatos utánpótlást kapjunk az ételhez és italhoz hasonlóan fontos éltető (tér)energiából.
E nélkül úgy működünk, mint a folyton lemerülő elem, amit nem győzünk a zárt térben egyre több étellel és itallal újratölteni – ennek következményeit pedig mindenki ismeri. Amennyiben nem zárjuk el magunkat, s minél gyakrabban, minél hosszabban „hozzánk fér” az éltető energia, úgy működünk, mint folyamatosan áramforrásra csatlakoztatott háztartási gépeink.
Ahogy ezeket sem használjuk mértéktelenül, úgy magunkat sem érdemes folyton, szélsőségesen túlhajszolnunk. Az irodában, zárt térben a munkaidő végére gyakran kidőlünk, használhatatlanná válunk, ám számíthatunk rá, hogy a szabad térben végzett nyugodt tempójú, kiegyensúlyozott munka hatására ez nem történik meg velünk.
Kedvünk lesz még a meleg, hold- és csillagfényes, bársonyos estéket is megcsodálni, ahogyan ezt az emberiség évmilliók óta teszi, s ha lehet, adjunk erre lehetőséget gyermekeinknek és unokáinknak is. Sokkal többet kapnak így, mintha bezárt, redőnnyel elsötétített szobában a tv-képernyő villogásának bámulására tanítjuk őket.
Éghajlatunkon ilyen élmények megélésére nincs lehetőségünk egész éven át, csak pár hónapig érintkezhetünk hosszan és szabadon a Mindenséggel, ám a hideg hónapokban is érdemes rövidebben, de rendszeresen alkalmat teremtenünk erre. Ne csak napsütésben gondolkodjunk, egy kis fedél is elegendő ahhoz, hogy például a nyári csendes esők, záporok, (s az azt követő szivárvány) élményéből és különleges energiáiból is töltekezhessünk. Próbáljuk ki – lehetőségeinkhez képest – legalább néha! Ha megérezzük, megtapasztaljuk azt, amit kapunk, a „hiány” pótlására eddig elfogyasztott, túl sok, felesleges étel, édesség, ital, esetleg nyugtató, altató is szükségtelenné válhat. Így nemcsak hangulatunkat, alkalmazkodóképességünket és munkabírásunkat, hanem összességében egészségünket is jelentősen javíthatjuk.
Virágos rétet, zöld erdőt, szivárvánnyal kísért könnyű záport, utána derűs napsütést és csillagfényes estéket kívánunk minden kedves Olvasónknak egész nyárra!
a Paramedica
