Őrizd meg csontjaidat!

//

Egy bizonyos életkor után egyre többet ülünk, egyre kevesebbet mozgunk. A legtöbbek életéből teljesen kimarad a hosszas, mindennapos gyaloglás, testmozgás, melyen az emberi test – evolúciósan kialakult – egészséges működése alapszik. Hazánkban jelenleg közel egymillió ember szenved csontritkulásban…

Őrizd meg csontjaidat!

Testünk szilárd váza, tapintásra kemény csontjaink állandó átalakuláson mennek át. Felszínükön és belsejükben állandóan „zajlik az élet”, a folyamatos lebontó- és építőmunka. Csontjaink kívül egy tömörebb kérgi részből, belül pedig szivacsos állományból épülnek fel. Ezek háromféle sejtje a csontépítő, a csontfaló és az alapállományt képező csontsejtek.

Az emberi csont a magzati kortól kezdve, 25-30 éves korra éri el a maximális, azaz csúcs-csonttömeget, ami a következő 20-25 évben nem változik lényegesen, vagyis a csontbontó és -építő folyamat kiegyenlítetten zajlik. Egy egészséges fiatal felnőtt csonttömegének mintegy 10%-a cserélődik így ki évente.

A csontépítésben, a csontvesztés megelőzésében a nemi hormonok (ösztrogén, tesztoszteron) játsszák a legfőbb szerepet. Nőknél a menopauza után, az ösztrogéntermelés megszűnésével mindkét folyamat felgyorsul, de a bontás kifejezettebbé válik. Férfiaknál a tesztoszteron termelése általában csak 70 éves kor után csökken, ezért náluk kisebb és fokozatosabb a csontvesztés.

Időskorban a csontbontás lassúbb, de a csökkent csontépítés még ezt sem tudja ellensúlyozni. Ha a csonttömeg kritikusan alacsony szintre csökken – törési küszöb –, akkor a csont már minimális erőhatásra is eltörik.

A fizikai aktivitás, az izommunka csontokra kifejtett húzó-feszítő hatása jelentős csontépítő inger, a magas csúcscsonttömeg elérésében játszott szerepe bizonyított. Űrhajósoknál például az izommunka hiánya súlytalanságban néhány hónap alatt igen súlyos csontritkulást eredményez.

Az életünk során elérhető csúcscsonttömeget, csontjaink minőségét és mennyiségét mintegy 60-80%-ban öröklött génjeink, genetikai hajlamunk határozza meg. Bőrszínünket nem befolyásolhatjuk, fehéreknél eleve kisebb a csúcscsonttömeg, sőt feketékben ez a betegség gyakorlatilag elő sem fordul. Nemünk és életkorunk szintén adott: a nők csúcs-csonttömege alacsonyabb, s a menopauza után még rohamosabban csökken, az idős életkor tehát szintén kockázati tényező.

Van azonban, ami rajtunk múlik, e tényezők aránya kb. 35-40%. Ezek a teljesség igénye nélkül: túlzott soványság, a fizikai aktivitás hiánya, fokozott alkoholfogyasztás és dohányzás, kalciumban és D-vitaminban szegény étrend, egyes gyógyszerek tartós szedése stb.

A csontritkulás kezdetben nem jár panasszal, fájdalom már csak akkor jelentkezik, amikor mikroszkopikus méretű törések alakulnak ki a csontgerendákban és csontlemezeken. A fájdalom a hát, derék és a medence táján a leggyakoribb. Fokozatosan erősödik tartós állás során, vagy hirtelen lép fel lépcsőn járás vagy nehéz tárgy emelése közben, pihenéskor, fekvés közben pedig enyhül vagy meg is szűnik, később azonban állandósulhat, de jellemző az éjszakai gerincfájdalom is.

A testalkat, a testtartás ugyancsak megváltozik: a testmagasság akár 10-15cm-rel is csökkenhet, fokozódik a háti hajlat, a medence előrebillen, az alsó bordák a csípőlapátra támaszkodhatnak. Jellemző a sovány alkat, a sorvadt izomzat, a sápadt bőrszín és a bizonytalan járás (a súlypont áthelyeződése miatt).

A csontritkulás kezelésében az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésünkre: kalcium, D 3 -vitamin, egyéb vitaminok, nyomelemek (C, K 2 , B 6 , folsav, magnézium, cink, bór) pótlása, csontbontást gátló, csontépítést fokozó gyógyszerek, hormonpótlás, fájdalomcsillapítók, gyógyászati segédeszközök, fizioterápia, gyógytorna.

Talán furcsán hangzik, de a megelőzést érdemes már gyermekkorban elkezdeni ásványi anyagokban gazdag táplálkozással, heti 2-3-szor 10-15 perces napozással, és a soha abba nem hagyható rendszeres testmozgással, melynek kapcsán ne feledkezzünk meg a kellemes sétákról, kirándulásokról, sőt a táncról sem!

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!