Pajzsmirigyproblémák a gyermekáldás útjában
A vetélések döntő többsége az 1. trimeszterben történik, és gyakran ki sem derül, mi okozta a bajt. Amennyiben igen, gyakori, hogy véralvadási zavar , anatómiai, immunológiai okok, fertőzés, mióma vagy valamilyen hormonzavar a probléma okozója. Ez utóbbin belül legtöbbször progeszteronhiányra, inzulinrezisztenciára vagy pajzsmirigyzavarra derül fény.
A pajzsmirigy a szervezet legnagyobb hormontermelő szerve, melynek működését az agyalapi mirigy szabályozza. A pajzsmirigy működési zavarai sokféle tünetet okozhatnak (például testsúly gondok, hajhullás, emésztési zavarok), ám teherbeesési problémák és vetélés kapcsán is érdemes ellenőriztetni a pajzsmirigyfunkciót. Az alul- és túlműködés egyaránt vezethet meddőséghez vagy vetéléshez , mivel a peteérésen kívül a beágyazódásra és a magzat egészséges fejlődésére is hatással van.
A baba eleinte az anyától veszi el a számára szükséges pajzsmirigyhormonokat (T3, T4). Ha ezekből a kismamának kevés van, az vetéléshez, koraszüléshez, halvaszüléshez és idegrendszeri károsodásokhoz is vezethet.
Pajzsmirigy túlműködés esetén is jelentkezhetnek teherbeesési problémák vagy vetélés, mivel várandósság során a szerv eleve több hormont termel, a mérete is nagyobbá válik, ilyenkor megnő az anyánál a szívpanaszok és a terhességi magas vérnyomás esélye is.
Az ideális TSH-érték – A pajzsmirigy-funkciók ellenőrzéséhez első körben az agyalapi mirigy által termelt pajzsmirigyserkentő hormon, a TSH értékét szokták vizsgálni.
Ennek normál értéke 0,4–4,5 mIU/l, de optimális esetben 2,5 mIU/l alatt van, ám teherbeeséskor 1 mIU/l körüli az ideális érték.
A terhesség előrehaladtával a pajzsmirigy több hormont termel, így trimeszterenként a következő értékek számítanak normálisnak: 1: 0,1–2,5 / 2: 0,2–3,0 / 3: 0,3–3,0 mIU/L.
Szerencsére a pajzsmirigyzavarok döntő többsége a felismerést követően gyógyszeresen sikeresen kezelhető.
Dr. Békési Gábor PhD
egyetemi docens, belgyógyász, endokrinológus szakorvos
Budai Endokrinközpont
