Természet kontra COVID
Ismeretlen ismerős a világ számára a koronavírusok ezen ága, a COVID-19.
A 2002-es SARS-CoV fertőzés szintén koronavírus, világszerte 8422 fertőzéssel és 916 halálesettel járt. 2012-ben egy szintén a maihoz hasonló koronavírus-törzs ütötte fel a fejét a Közel-Keleten, a MERS-CoV néven elhíresült törzs 1600 fertőzést és 574 halálesetet eredményezett.
A kedves olvasónak feltűnhet, hogy a mai számok ismeretében ezek bizony elenyésző adatok! A jelenlegi, csupán Magyarországon mért számok is magasabbak a fentieknél, annak ellenére, hogy jelenleg a magyar lakosság mindössze 10%-áról tudjuk, hogy érintett-e vagy sem.
A nem várt pandémia hazánkat is komoly próbatétel elé állította, legyen szó akár az egészségügyről, akár a gazdaságról. Ez utóbbinak komoly mentőöv volt a nyári enyhülés, amely – mai szemmel – talán a vártnál nagyobb kockázattal járt. A szezon végén sorra érkeztek a nyugtalanító adatok, amelyek a tavaszinál jóval nagyobb arányú fertőződésről számoltak be.
Annyi előnyünk mindenképpen van a tavaszi helyzettel szemben, hogy nyáron volt időnk elemezni első találkozásunkat a koronavírusok legújabb törzsével. Azt a korábban pusztán híresztelés jellegű információt, mely szerint a COVID-19 fertőzés komoly, esetleg visszafordíthatatlan szív- és érrendszeri problémákat, szövődményeket is okozhat a tünetmentességet követően, már egyes tudományos vizsgálatok is megerősítették.
Egy tavaszi kutatás¹ beszámol egy egyébként egészséges, 53 éves nőről, aki súlyos fáradtsággal jelentkezett a sürgősségi osztályon. Az egy héttel korábban tapasztalt láz, illetve száraz köhögés miatt tesztelték COVID-19 fertőzésre, amely pozitív eredményt mutatott. A korábban tapasztalt felső légúti tünetek idővel megszűntek, de az elvégzett kardiológiai vizsgálat megállapította a szívizom és a szívburok gyulladását, valamint a bal kamrai ejekciós-frakció teljesítményének 35%-ra csökkenését (azaz a szív a bal kamrából a vérnek csak a 35%-át pumpálta ki).
A nyári időszak a felismerések mellett szerencsére a megoldások terén is termékenynek bizonyult. Július 18-án jelent meg az a tanulmány², amely beszámol egyes növényi összetevők, az ún. bioflavonoidok csoportjának vírusellenes potenciállal rendelkező tagjairól. Az első ilyen anyag a hesperidin, amely a citromhéjban, narancshéjban, kakukkfűben és borsmentában fordulhat elő nagyobb koncentrációban. A hesperidin megakadályozhatja a vírusok megtapadását és bejutását sejtjeink ACE2-receptorán keresztül. (Ez nagyon fontos tényező, hiszen a hétköznapi szóhasználatban innentől beszélünk fertőzésről.) Ha ugyanis a virion (sejten kívüli, kristályos formájú vírus) megtapad a sejt ACE2-receptorán, örökítőanyagát – „összeszerelési útmutatóját” – sejtünkbe juttatja, onnan már csak ennek az útmutatónak a lemásolása hiányzik a tömeggyártáshoz.
Itt jön a képbe a következő fontos anyag, a luteolin, mely kémiai szerkezetének köszönhetően megakadályozhatja a vírus örökítőanyagának lemásolódását.
Az utolsó fontos hatóanyagok a folyamat végső stádiumában kapnak szerepet: amikor a vírus már bejuttatta örökítőanyagát a sejtbe, ahol az örökítőanyag másolása is megtörtént, már csak a tömeggyártás van hátra. A kaempferol és a quercetin képes lehet ennél az utolsó lépésnél elejét venni a további gondoknak: megakadályozhatja a vírus összetevőinek összeállítását, így az érintett sejtből nem tud kijutni ép, fertőzőképes virion.
Egészségünk védelmének egyik legerősebb bástyája továbbra is a preventív szemlélet, a megelőzés taktikája. Különösen a téli, gyümölcsökben és zöldségekben szegényebb időszakban fontos odafigyelnünk, hogy szervezetünk mindig megkapja azokat a hatóanyagokat, melyek kulcsfontosságúak lehetnek szervezetünk megfelelő működése szempontjából.
Szabó László
hatóanyag-szakértő
1) https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/32219357/
2) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7385538/
