Zoom-fáradtság
Gyerekeknek online tanítás, felnőtteknek egész nap videokonferenciák home office-ban, mindez este átcsap a távoli családtagokkal folytatott csevegésbe, melybe már a nagyszülők és az unokák is bekapcsolódnak. Aztán jönnek a virtuális bulik, egyéb események, a közös netes iszogatás a haverokkal. Ez így egyszerű, gyors, olcsó! Miért vagyunk mégis fáradtabbak, mintha reggel-este egy-egy órát utaznánk a munkahelyre?
Az első Covid-hullám idején vált ismertté a Zoom-fáradtság jelensége, de annak pszichés vonatkozásairól elsőként idén februárban jelentek meg kutatási eredmények a Stanford Egyetem kutatói jóvoltából, a Technology, Mind and Behavior szaklapban. A kutatók 4 fő okot azonosítottak, melyek a videokonferenciákat különösen kimerítővé teszik.
1. Folyamatos szemkontaktus – egyszerre sok emberrel, mindenki néz mindenkit, ráadásul mindenki nagyon közel van, amit stresszhelyzetként élhetünk meg.
—» Ne cseteljünk teljes képernyős méretben és távolodjunk el kissé a monitortól!
2. Folyamatosan látjuk magunkat is, mintha tükröt néznénk, így nem tudunk természetesen viselkedni.
—» Állítsuk be úgy a felületet, hogy csak a beszélgetőpartnereket lássuk!
2. A kamera elé szögezve megszűnik a mozgásszabadság.
—» Alakítsunk ki szellősebb munkaterületet, oldjuk meg, hogy minél többet tudjunk állva dolgozni, így több lehetőségünk lesz a mozgásra, amitől javul a kognitív teljesítmény – lásd: telefonálás közben sokan ösztönösen sétálnak.
4. Jelentősen nő a kognitív terhelés – elvész a nonverbális kommunikáció, a gesztusok, kézmozdulatok nem igazán láthatók, amit fokozott koncentrációval, szemkontaktussal, mimikával igyekszünk pótolni, és ez nagyon kimerítő.
—» Időnként kapcsoljuk ki a kamerát, álljunk fel, mozogjunk, és csak figyeljünk a beszélő hangjára, mintha telefonálnánk.
Forrás: Jeremy Bailenson, Nonverbal overload:
A theoretical argument for the causes of Zoom fatigue, Stanford University’s Virtual Human Interaction Lab