A Proinsulin C-peptid a kutatások tükrében

Az összekötő (connecting) peptid, röviden C-peptid egy 31 aminosavból álló polipeptid, mely összeköti az inzulin A- és B-láncát a proinzulin molekulában.

A Proinsulin C-peptid elsőként 1967-ben szerepelt tudományos közleményben az inzulin bioszintézis-útvonalának felfedezése kapcsán. [1]

1971. után, a C-peptid humán szérumban történő első kimutatását követően az inzulin bioszintézisének és szekréciójának leghasznosabb független indikátorává vált, és egyre több klinikai vizsgálatban talált alkalmazást. [2][3]

Kezdetben a C-peptid kizárólag arra szolgált, hogy a hasnyálmirigy inzulin-termelésének pontos mutatója legyen, s mint ilyen, nagy értékű volt az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség patofiziológiájának megértéséhez. Cukorbetegség vagy hipoglikémia esetén a C-peptid vérszérum szintjének mérése ugyanis segít megkülönböztetni egymástól a hasonló klinikai jellemzőkkel járó egészségügyi problémákat. A C-peptid-teszt első dokumentált alkalmazása 1972-ben volt. [4]

A későbbiekben a C-peptidet önmagában is bioaktív peptidnek találták, mely pozitív hatást gyakorol a mikro-vérerekben a véráramlásra és a szövetek egészségére. [5] Kimutatták, hogy fokozza többek között két olyan enzim működését, melyek csökkent aktivitást mutatnak az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél, és szerepet játszanak olyan szövődmények kialakulásában, mint a perifériás és autonóm neuropátia. [6]

További vizsgálatok kimutatták, hogy a C-peptid jelentős javulást eredményezhet az ideg- és a vesefunkciókban. Olyan esetekben, ahol a cukorbetegség által kiváltott neuropátia korai jelei mutatkoznak, a C-peptid-kezelés olyan javulást eredményezett, amit az idegvezetési sebesség növekedése és az idegszerkezeti változások jelentős javulása bizonyít. [7]

Hasonlóképpen, a C-peptid beadása nephropathiával járó C-peptid-hiány esetén javította a vese működését és szerkezetét

Más kutatók a C-peptid gyulladáscsökkentő hatásáról is beszámoltak. [8][9]

Amikor egy beteg saját inzulintermelését szeretnék felmérni, az inzulin helyett gyakran a C-peptid szintjét mérik, mivel az pontosabb adatot mutat, különösen, ha a beteg külső inzulinpótlást is kap. [10][11]

A nagyon alacsony C-peptid-szint megerősíti az 1-es típusú cukorbetegség gyanúját, ami inzulinfüggőséget és a szövődmények fokozott kockázatát is mutatja. [12][13]

A C-peptid szintje jelzés értékű lehet a policisztáspetefészek-szindrómában – PCOS – szenvedő nőknél is az inzulinrezisztencia mértékének meghatározására. [14][15]

Több tudományos publikáció szerint a C-peptid elősegíti a jó mikrovérkeringést mind az agyban, mind a végtagokban. Ezt az összefüggést túlsúlyos emberekre vonatkozóan először magyar tudósok mutatták ki.

2021-ben a Semmelweis és a Debreceni Egyetem kutatói megállapították, hogy a diabeteses betegekben károsodott mikrocirkuláció obezitás, azaz túlsúly, elhízás esetén is kimutatható. A neuropathia és C-peptid-szint hatását vizsgálva megállapították, hogy mind az alsó végtagok, mind pedig az agyi mikrokeringés szignifikáns pozitív korrelációt mutatott a C-peptid-szinttel.

A C-peptid magasabb szintje tehát nagymértékben és pozitívan befolyásolja a betegek alsó végtagi, illetve agyi mikrokeringését. [16]

Források

1. Steiner DF, Cunningham D, Spigelman L, Aten B (August 1967). „Insulin biosynthesis: evidence for a precursor”. Science. 157 (3789): 697–700. Bibcode: 1967Sci…157..697S. doi: 10.1126/science.157.3789.697. PMID4291105. S2CID29382220.
2. Brandenburg D (2008). „History and Diagnostic Significance of C-Peptide”. Experimental Diabetes Research. 2008: 576862. doi: 10.1155/2008/576862. ISSN1687-5214. PMC2396242. PMID18509495.
3. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/18509495
4. Brandenburg D (2008). „History and diagnostic significance of C-peptide”. Exp Diabetes Res. 2008: 576862. doi: 10.1155/2008/576862. PMC2396242. PMID18509495.
5. Forst T, Weber MM, Kunt T, Pfützner A (2012). „Role of C-Peptide in the Regulation of Microvascular Blood Flow”. Diabetes & C-Peptide. pp. 45–54. doi:10.1007/978-1-61779-391-2_5. ISBN978-1-61779-390-5. Archived from the original on March 16, 2024. Retrieved March 15, 2024.
6. Hills CE, Brunskill NJ (2008). „Intracellular signalling by C-peptide”. Experimental Diabetes Research. 2008: 635158. doi: 10.1155/2008/635158. PMC2276616. PMID18382618.
7. Sima AA, Zhang W, Sugimoto K, Henry D, Li Z, Wahren J, Grunberger G (July 2001). „C-peptide prevents and improves chronic Type I diabetic polyneuropathy in the BB/Wor rat”. Diabetologia. 44 (7): 889–97. doi: 10.1007/s001250100570. PMID11508275.
8. Luppi P, Cifarelli V, Tse H, Piganelli J, Trucco M (August 2008). „Human C-peptide antagonises high glucose-induced endothelial dysfunction through the nuclear factor-kappaB pathway”. Diabetologia. 51 (8): 1534–43. doi: 10.1007/s00125-008-1032-x. PMID18493738.
9. Mughal RS, Scragg JL, Lister P, Warburton P, Riches K, O’Regan DJ, et al. (August 2010). „Cellular mechanisms by which proinsulin C-peptide prevents insulin-induced neointima formation in human saphenous vein”. Diabetologia. 53 (8): 1761–71. doi: 10.1007/s00125-010-1736-6. PMC2892072. PMID20461358.
10. Jones AG, Hattersley AT (July 2013). „The clinical utility of C-peptide measurement in the care of patients with diabetes”. Diabetic Medicine. 30 (7): 803–17. doi: 10.1111/dme.12159. PMC3748788. PMID23413806.
11. Clark PM (September 1999). „Assays for insulin, proinsulin(s) and C-peptide”. Annals of Clinical Biochemistry. 36 (5): 541–64. doi: 10.1177/000456329903600501. PMID10505204. S2CID32483378.
12. Shapiro ET, Tillil H, Rubenstein AH, Polonsky KS (November 1988). „Peripheral insulin parallels changes in insulin secretion more closely than C-peptide after bolus intravenous glucose administration”. The Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism. 67 (5): 1094–9. doi: 10.1210/jcem-67-5-1094. PMID3053748.
13. R C, Udayabhaskaran V, Binoy J Paul, K.P Ramamoorthy (July 2013). „A study of non-obese diabetes mellitus in adults in a tertiary care hospital in Kerala, India”. International Journal of Diabetes in Developing Countries. 33 (2): 83–85. doi: 10.1007/s13410-013-0113-7. S2CID71767996.
14. Shaw JA, Shetty P, Burns KD, Fergusson D, Knoll GA (2015). „C-peptide as a Therapy for Kidney Disease: A Systematic Review and Meta-Analysis”. PLOS ONE. 10 (5): e0127439. Bibcode: 2015PLoSO. 1027439S. doi: 10.1371/journal.pone.0127439. PMC4439165. PMID25993479.
15. Keenan HA, Sun JK, Levine J, Doria A, Aiello LP, Eisenbarth G, Bonner-Weir S, King GL (August 10, 2010). „Residual Insulin Production and Pancreatic β-Cell Turnover After 50 Years of Diabetes: Joslin Medalist Study”. Diabetes. 59 (11): 2846–2853. doi: 10.2337/db10-0676. ISSN 0012-1797. PMC 2963543. PMID 20699420. Archived from the original on March 16, 2024. Retrieved June 8, 2023.
16. Diabetologia Hungarica 2021; 29(Suppl.1): 29-31. https://dhonline.portmed.hu/doi/dh.2021.S1.18