Az emberi szervezet kezdetektől szimbiózisban élt bizonyos bélbaktériumokkal. Táplálkozásunkkal mi biztosítjuk azok táplálékát, a baktériumok cserében vitaminokat és rövid láncú zsírsavakat termelnek, melyek többek között gyulladásgátló hatásúak.
A fejlődés során mindenkire egyénileg jellemző bélflóra alakul ki, viszont a környezeti hatások (pl. antibiotikum-szedés, étrend, baktériumfertőzés) megváltoztatják a bélflórát. A nyugati és a fejlődő országok lakóinak eltérő bélflóráját vélhetően a nyugaton fogyasztott sok finomított élelmiszer is magyarázza.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy a bélflóra kóros változása (pl. antibiotikum-kúra után) megváltoztatja a nyálkahártya immunitását. Steril (bélflóramentes) állatoknál ugyanakkor nem alakul ki orális tolerancia.
Az immunológiai tolerancia – beleértve az orális toleranciát is – a szabályozó T-sejtek működésének következtében alakul ki.
Ezeknek a sejteknek többek közt gyulladásgátló funkciójuk is van. A szabályozó T-sejtek működésének romlása – a fokozott gyulladáshajlam mellett – rontja az immunológiai toleranciát is, növelve ezzel a légúti reakciók előfordulását.
Belélegzés során az orrnyálkahártyára kerülő részecskék, mikroorganizmusok hamarosan megjelennek a bélnyálkahártyán is – így a bélflóra szinte azonnal találkozik minden kórokozóval, antigénnel, ami csak bejut a légutakba.
Feltételezhető, hogy a bél immunrendszere az az érzékelő, amely a légutakba kerülő anyagokkal szemben kialakítja a toleranciát, illetve a védekezést.
Forrás: Noverr–Huffnagle: Does the microbiota regulate immune responses outside the gut? Trends Microbiol.,
ford. Szendi Gábor. A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
