Ember legyen a talpán, aki:
- ellent tud állni egy frissen kisült péksütemény mámorító illatának,
- csak egyet és nem kettőt, hármat habzsol be a még langyos kifliből,
- két ujjnyinál kisebb szeletet vág a foszlós kalácsból!
Régen nem is volt ezzel akkora baj, mert rengeteget mozogtak, fizikai munkát végeztek, a földeken dolgoztak és többnyire gyalogolva közlekedtek az emberek. Ráadásul az ipari forradalom előtt még teljes őrlésű gabonából készítették a kenyeret, a péksüteményeket.
A gyarapodó városi lakosság ellátása azonban komoly kihívást jelentett. A teljes őrlésű liszt − a korpa zsírtartalma miatt − hamar avasodott, ezért leválasztották a héjat és a csírarészt, így csak a szem belsejét őrölték finomra. Ezzel megszületett a fehér liszt, mely csak egy részét tartalmazza a búzaszem értékes tápanyagainak.
A belőle készült élelmiszerek mértéktelen fogyasztása emésztőrendszeri és keringési betegségekhez, valamint kóros elhízáshoz vezethet.
Miért eteti magát ennyire a fehér liszt?
A magas keményítőtartalmú fehér liszt – a teltségérzetet okozó, vércukorszintet szabályzó és béltisztító hatású rostok híján – hasonlóan viselkedik, mint a cukor: hirtelen megemeli a vércukorszintet, ami ezt követően gyorsan visszazuhan, mi pedig újra megéhezünk, így könnyen túlesszük magunkat.
Használjunk egészségesebb lisztféléket!
A teljes kiőrlésű lisztek jóval több rostot tartalmaznak, így lassabb a szénhidrát felszívódása, a tartós teltségérzet pedig elejét veszi a „hűtőnyitogatásnak”. Emellett egyensúlyba hozzák a vércukorszintet és javítják az emésztést. A gluténtartalmú lisztek közül a teljes kiőrlésű búza-, tönkölybúza- és rozsliszt, illetve a Graham- és a durumliszt egyaránt remek választás.
A gluténmentes diétát követők jól ismerik a zabpehely-, a rizs-, a hajdina- vagy a csicseriborsó lisztet. Használhatunk olyan alternatív, tápanyagban gazdag lisztféléket is, melyekkel különleges ízt és színt adhatunk a kenyérféléknek, süteményeknek. Érdemes kipróbálnunk például a len-, tök-, napraforgó-, kender-, szőlő-, dió-, mák-, mandula-, sárgabarack-, mogyoró- vagy pisztácialisztet is. Ennek a „színes társaságnak” közös vonása a gluténmentesség, bár ez senkit sem kell, hogy visszatartson a fogyasztásuktól, gondoljunk csak a mandulalisztes macarone-ra!
A zsírszegény változatban is kapható maglisztekkel értékes tápanyagokat (vitaminokat, ásványi anyagokat, rostokat, fehérjéket stb.) csempészhetünk az étrendünkbe. A búzaliszthez hasonló módon süthetünk, főzhetünk (rántás, habarás, panírozás) a maglisztekkel is – némelyekkel teljes mértékben kiváltható a fehér liszt, másokkal csak bizonyos arányban. Különlegességük, hogy „nyersen” is fogyaszthatók, például zabkásához, turmixba, smoothie-ba keverve. Rusztikus jellegű kenyértésztákba csempészhetünk például máklisztet, de ízesíthetünk vele muffinokat, krémeket, rétestölteléket is. Magas ásványianyag-tartalma miatt fogyasztása kedvező csontritkulás és vashiány esetén is.
Érdemes a lenmaglisztet joghurtba, túróba keverve fogyasztani vagy gluténmentes tésztákhoz adagolni, melyeket kellően rugalmassá tesz. Fantáziánkat beindíthatja a tökmagliszt csodás, zöld színe és finom íze, általa új értelmet nyer a tökmagos pogácsa és a kenyérlángos, ráadásul nyolcféle esszenciális aminosavat is tartalmaz. Kiváló ízesítője a salátaönteteknek, pácoknak, paníroknak például a pikáns mustármagliszt, de a zöldséges, húsos fogásokhoz kínált házi tésztát is megbolondíthatjuk vele.
Legyünk tehát kreatívak: ízesítsük, színesítsük, gazdagítsuk ételeinket egyszerűen különleges, egészséges összetevőkkel!
Forrás: ParaMedica EgészségMagazin
