Egy 80 évig tartó vizsgálat eredményei
Malcolm a tetőre mászik, hogy kicserélje a vaslemezeket, horgásztúrákat szervez, versenyszerűen biliárdozik és szinte minden héten találkozik a barátaival. Malcolm 80 éves.
Erős, egészséges, boldog és egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki lassítani készül a tempóján.
Vajon mitől van az, hogy egyesek olyan jól öregszenek, mint Malcolm, míg mások idős korukra beteggé és magányossá válnak?
Erre a kérdésre kereste a választ George Valliant M.D, a Harvard Egyetem pszichiáter professzora egy 80 éven át tartó vizsgálat alapján, és meglepő eredményre jutott.
A vizsgálat
Az élethosszig tartó vizsgálat 1938-ban kezdődött 268 résztvevővel: mind fiatal, 19 év körüli egyetemista fiú volt, köztük egy azóta rendkívül népszerűvé vált regényíró, valamint az Egyesült Államok későbbi elnöke, John F. Kennedy.
A vizsgálat célját idővel módosították, mikor a kutatók rájöttek, hogy milyen hihetetlen anyag van a kezükben.
A 2. vizsgálatot a bostoni szegénynegyedben kezdték el nagyjából ugyanebben az időben 456, 11–15 év közti fiú bevonásával.
A 3. csoport, melyet a Felnőttkori Fejlődés Vizsgálatához is használtak, a Tehetséges Nők Vizsgálata volt. Ehhez 40 magas, 140 feletti IQ-val bíró 78 éves nőt interjúvoltak meg.
A vizsgálat fiatal fiú résztvevőinek később, felnőtt férfiként pár évente ki kellett tölteniük egy kérdőívet, megnézték az egészségi állapotukat és a kutatók elbeszélgettek velük.
A Harvard kutatásában ma már a vizsgálati személyek második generációja vesz részt, abba ugyanis az eredeti résztvevők fiait és lányait is bevonták, hogy megnézzék: milyen hatása van a gyermekkori tapasztalatoknak a középkorú felnőttek egészségére.
A kutatást több mint 40 évig George Valliant vezette. Valliant és csapata szemlátomást megtalálta a jó öregedés titkait, melyek közül az egyik tényező különösen fontosnak bizonyult.
Az eredmények
Amikor a vizsgálati személyek nyugdíjba vonultak, 7 korábbi mutatónak volt kiemelt jelentősége. Akiknél ezek közül 5-6 teljesült az 50-es életéveiben, azok nagyobb részben „egészségesnek és boldognak” mondták magukat a 80-as éveikben.
Ám ha csak 2-3 valósult meg, egyikük sem esett az „egészséges és boldog” kategóriába.
Úgy tűnik, a különbségek azon múltak, hogy hol volt és mit csinált valaki az 50-es éveiben. Íme a 7 fontos, egészséggel összefüggő indikátor!
1. A dohányzás mellőzése – Ma már mindenki ismeri a dohányzás veszélyeit, de 1950 előtt még senki nem tudta, hogy a cigaretta rákot okoz. Sőt még azután sem törődött ezzel senki. Sem az orvostársadalom, sem a tudomány, sem a lakosság nem akarta elhinni, hogy a dohányzás bármilyen módon ártana az egészségnek.
Így az 1950-es években nem csökkent, hanem meredeken nőtt a dohányfogyasztás. Az Egyesült Királyságban például a felnőtt férfiak 80%-a rendszeresen dohányzott.
A dohányzás az élet minden területén – a munkahelyen, otthon, a vendéglőkben és a mozikban is – elfogadott társadalmi magatartásforma volt. A reklámok pedig arról győzködték az embereket, hogy a különböző szabadidős tevékenységek elképzelhetetlenek anélkül, hogy az ember szájából közben cigaretta lógna ki. (Encyclopedia Britannica, The Age of the Cigarette)
A dohányosok száma csak a 70-es évek végén kezdett el szignifikánsan csökkenni.
2. Mértékletesség az alkoholfogyasztásban – Ma már nyilvánvaló, hogy a nagy mennyiségű alkohol ártalmas, bár az még mindig vitatott, hogy mi számít soknak.
A 2021-es Globális Drogfelmérésben 22 ország 32 ezer állampolgárának önbevalláson alapuló adatait vizsgálva azt találták, hogy az emberek átlagosan heti kétszer fogyasztanak alkoholt. A leggyakrabban a franciák és az új-zélandiak isznak, legtöbbször az ausztrálok rúgnak be, kb. havonta kétszer.
Egy 2016-os vizsgálat szerint az egészséges öregedés szempontjából az a legjobb, ha egyáltalán nem iszunk alkoholt. Az alkohol ráadásul inkább oka, mint következménye az életproblémáknak, állítják a kutatók.
3-4. Testmozgás és egészséges testsúly – E két sokat tárgyalt témáról röviden annyit, hogy a mentális és a fizikai egészség elválaszthatatlan egymástól. A jó gének – mint kiderült – ebből a szempontból, hosszú távon nem sokat számítanak.
A The Atlanticban megjelent korábbi tanulmány szerint a rendszeres testmozgás az egyetemi évek alatt jobb előrejelzője volt valójában az időskori mentális egészségnek, mint a fizikainak. A depresszió kapcsán pedig, számos vizsgálat bizonyítja, hogy kifejezetten árt a fizikai egészségnek.
5. Érett felnőtt stratégiák elsajátítása – Az egyik legmegnyugtatóbb tanulsága ennek a vizsgálatnak az volt, hogy az ember képes változni. Azok a férfiak, akik 20 évesen még éretlen megküzdési stratégiákkal próbálkoztak (például mindenért másokat hibáztattak) a 40-50-es éveikre megváltoztak. Elnézőbbek lettek, empatikusabbak és képesek voltak felismerni a saját érzéseiket. A 20-as éveiben még normális, ha egy férfi – a kutatók szóhasználata szerint – „éretlen alkalmazkodási stratégiákat” használ. Valliant professzor azt tapasztalta, hogy azok, akik a 20-as éveikben még szinte reménytelen esetnek tűntek, sokszor csodálatos nyolcvanévesekké váltak.
6. Képzettség – Ezt a tényezőt a bostoni szegénynegyedben élők körében végzett vizsgálat után adták hozzá. Minél többet járt iskolába egy szegénynegyedben felnőtt férfi – írja Vaillant az Aging Well című könyvében – annál valószínűbb volt, hogy felhagy a dohányzással, odafigyel az étkezésére és csak mérsékelten fogyaszt alkoholt.
7. Stabil kapcsolatok – ez a mutató fontosságban kiemelkedik a többi közül! Amikor a vizsgálat elkezdődött, még senkinek nem volt fontos az empátia meg a kötődés. Vaillant professzor összegzése szerint az egészséges öregedés kulcsa egyértelműen a kapcsolat, a kapcsolat és megint csak a kapcsolat. Fontosabb, mint a gazdagság, a fittség, a siker, az intelligencia vagy a hírnév! Az emberi kapcsolatok bizonyultak az igazi kulcsnak a boldog és egészséges élethez.
Robert Waldinger, a Harvard Medical School pszichiátria professzora a jelenleg folyó vizsgálat vezetője. Véleménye szerint a kapcsolataink és az, hogy mennyire vagyunk boldogok ezekben a kapcsolatokban, nagyon nagy hatással vannak az egészségünkre. Fontos, hogy vigyázzunk a testünkre, de ha a kapcsolatainkat ápoljuk, azzal is magunkra vigyázunk, és talán ez a legfontosabb felismerés ebben a mostani „elmagányosodás járványban”.
Az orvostudomány fejlődése segít, hogy tovább éljünk, de most már azzal is törődnünk kellene, hogy hogyan kapcsolódjunk egymáshoz – például miként fejlesszük érzelmi intelligenciánkat, amelynek kapcsolat- és közösségépítő ereje van –, mert különben mi értelme van az egésznek?
És itt nem is arról van szó, hogy legyen rengeteg barátunk, hanem hogy általában hogyan viszonyulunk embertársainkhoz. Engedjük meg magunknak, hogy szeressünk másokat, legyünk elfogadók az emberekkel! Törődjünk kevesebbet a koleszterinszintünkkel és többet a hálával és a megbocsátással – javasolja Valliant professzor.
1938, a Harvard vizsgálat megkezdése óta mind kulturális, mind társadalmi értelemben jelentős változások történtek. A vizsgálat a résztvevők második generációjához érve folyamatosan új adatokat és érdekességeket tár fel. Waldinger professzor szerint a legtöbb erőt abból meríthetjük, ha látjuk, mennyit javíthatunk az egészségi állapotunkon és a jövőbeli kilátásokon azzal, ha egy kicsit változtatunk az életmódunkon, a szemléletünkön és a másokhoz való hozzáállásunkon.
Forrás: Kelly Eden – An 80-Year Study Reveals The Key to Aging Well, ford. Czárán Judit, a teljes cikk a forrásmegjelölésekkel a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
