Kezdjük ott, hogy a krízis fordulópontot jelent. Vannak életkori krízisek, például a serdülőkor, a családalapítás, a gyermekszületés és ilyen az életközépi válság is. A legnagyobb és legégetőbb kérdést az életünk közepén az jelenti, hogy el kell döntenünk: mihez kezdjünk magunkkal a hátralévő időnkben. Ekkor tesszük fel azt a kérdést, hagyunk-e nyomot magunk után a világban, büszkék lehetnek-e ránk a gyermekeink.
A nőknél ilyenkor jelentkezik a perimenopauza, ami idővel átvált a teljes tünetskálával rendelkező menopauzába. A hormonok megbolondulnak, és egyáltalán nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ekkor gyakran jelentkeznek pszichoszomatikus tünetek is.
Vannak, akik gyorsan rövidre zárják a változás feszültségét, felbontják hosszú évek óta stabil párkapcsolatukat, házasságukat, mert azt gondolják, hogy az újítás gyógyírként megoldja majd minden problémájukat.
Pedig a házasság nem egyik napról a másikra lesz unalmas, a párkapcsolatot éveken át észrevétlenül elhanyagolhatjuk, nincs közös idő, nincs beszélgetés, mindenki a saját gondolataiba mélyed, a férj tévét néz, a feleség mosogat, a gyerekek nyomkodják a kütyüket. Így alakul ki a „társas magány”, melyben a kívülről érkező, ingerküszöböt könnyen átlépő csábítás könnyen romba dönti az addig közösen építgetett családi álomvárat.
E korosztályt érintő másik probléma a kiégés, a burnout, amelynek tünetei a kedvetlenség, a depresszió, az addig élvezettel és lelkesen – talán túl lelkesen is, amit a „munkaalkoholizmus” szakszóval illetünk – végzett munka megutálása. Sokan ilyenkor jönnek rá, hogy nincs is semmilyen hobbijuk, amit élvezhetnének, amiben kiteljesedhetnének, hogy kicsit kiszálljanak a „mókuskerékből”.
Ebben az időben – a tesztoszteron hormon csökkenéséből adódóan is – gyengül a férfi szexuális érdeklődése, libidója, lehangolttá válhat, befelé fordulhat, megkeseredhet.
A reklámokból az árad felénk, hogy ilyenkor dobjunk el mindent, utazzunk el messzire, hogy megtaláljuk, megvalósítsuk önmagunkat. De gondoljunk bele: nem csak a problémáink elől menekülünk? Amikor visszajövünk, ugyanaz vár ránk. Sokan a költséges „útkeresés” helyett nyugtatót kezdenek szedni, vagy rákapnak az alkoholra, esetleg még többet isznak, mint eddig. A férfiak ezt nyilvánosan teszik, míg a nők inkább otthon, elbújva, magányosan isznak. Ezért is nevezik a női alkoholizálást „zugivásnak”, ami veszélyesebb, mert nem felfedezhető, így nehéz segíteni rajta. Felmérések szerint a fokozott alkoholfogyasztás az 50 év feletti magyar férfiakra és nőkre különösen jellemző.
Ennél jobb választás: időben segítséget kérni szakembertől az élet nehezen legyőzhető kihívásaira. Érdemes megtanulni relaxálni vagy önismereti csoporthoz csatlakozni, amit képzett pszichológus vezet.
A nőgyógyász hormonális oldalról tud segíteni, hogy a hangulat, önértékelés, viselkedés sokkal stabilabb legyen. A hormonális állapot férfiaknál is alapvetően meghatározza a hangulatot és a munkabírást. A túlzott stressz miatt emelkedhet a prolaktin hormon szintje, ami csökkenti a tesztoszteronszintet, libidóvesztést, impotenciát okozhat. Az alacsony tesztoszteronszint anyagcsere-problémákat is okozhat, például derék körüli elhízást – úszógumit –, amitől nehéz megszabadulni.
Jó hír, hogy ezeket a nehéz időszakokat át lehet hangolni. Tegyenek meg olyan észszerű dolgokat, amikre a gyerekek nevelése során nem volt idejük! Válasszanak hobbit, végezzenek kitartást igénylő edzést (futás, úszás, jóga), fedezzék fel újra a párjukat, helyezzék új alapokra a kapcsolatukat, beszélgessenek sokat!
Dr. Gyovai Gabriella
szülész-nőgyógyász szakorvos, pszichoterapeuta
Nézőpontváltó Egyesület
nezopontvalto.hu
