Az elmúlt években világszerte 155 millió 5 év alatti gyermeknél tapasztaltak alultápláltság okozta visszamaradást, akik közül 41 millióan túlsúlyosak voltak! Az alultápláltság ugyanis nem egyenlő az alacsony testsúllyal, hanem a fejlődéshez és a szervezet megfelelő működéséhez szükséges vitaminok, nyomelemek és ásványi anyagok hiányát, azaz a változatos, minőségi táplálkozás hiányát jelenti.
Sokan mondják, hogy a gyerek az iskolai menzától vagy a büfében vásárolt édességektől hízott el. Pedig ez a legritkább esetben igaz. Valójában a túlsúly, az elhízás kezdetei ennél jóval korábbra nyúlnak vissza, és ezzel kapcsolatos felelősségünket nem háríthatjuk az óvodára, iskolára.
A gyermek alapvetően azt eszi, amit kiskorában elé raknak, olyan ízekhez szokik, amivel rendszeresen találkozik. Szülőként tehát óriási a felelősségünk, mert rajtunk áll, hogy gyermekünk elhízik vagy elindítjuk az egészség és energikusság felé vezető úton.
Az élet első 3 évében rögzülő táplálkozási szokások meghatározó szerepet játszhatnak olyan felnőttkori népbetegségek megelőzésében, mint az elhízás, a diabétesz vagy a szív-érrendszeri megbetegedések. A család helytelen étkezési szokásai nyomán nemcsak a túlsúly, hanem a kapcsolódó betegségek is „öröklődnek” a szülőkről a gyermekre!
Kezdjük egészen az elején! Senki sem nézi meg, hogy a kismamák szervezete mennyire telített méreganyagokkal, és nem jellemző, hogy a várandósság előtt egy alapos méregtelenítést, savtalanítást javasolnának a leendő anyáknak.
A babák a pocakban töltött 9 hónap alatt a lúgos magzatvíz jótékony ölelésében élnek, de az anyában és a magzatban is folyamatosan termelődnek savak, melyek közömbösítése lúgosabb közegben lényegesen könnyebb.
Az újszülöttnek, ha szerencséje van, édesanyja szoptatja őt lúgosító anyatejjel.
6 hónapos kor után, amikor már nem az anyatej dominál, akkor érdemes megismertetni a gyerekekkel az egészséges táplálékokat. Bevezethetjük náluk a zöldségeket, gyümölcsöket, néhány csepp hidegen sajtolt olajat, később a növényi tejeket és a teljes kiőrlésű gabonából készült élelmiszereket.
Ez a kezdeti táplálási mód igazolja önmagát azzal, hogy a gyermek nem lesz beteges, túlsúlyos, fáradékony az óvodában, iskolában.
Ne cukrozzunk! Minél kevésbé használunk cukrot, annál tökéletesebb marad a természetes ízérzékelés, annál kevésbé savasodik a szervezet. A kicsiknek nincs szükségük csokira, cukorkára (valójában nekünk sem lenne).
Mit tehetünk, ha nem a megfelelő „startvonalról” indultunk, s gyermekünknél már kialakultak bizonyos tünetek: rendszeres hasfájás, puffadás, rossz széklet, gyakori megfázás, fáradékonyság, fejfájás, allergia, esetleg túlsúly? Hogyan segíthetünk, ha gyerkőcünk hallani sem akar a zöldségekről, hanem cukrot, tésztát, péksüteményt enne egész nap, és mindezt leöblítené egy kis cukros üdítővel, netán kólával?
Meglehetősen irreálisnak tűnik, mégis azt javasoljuk, hogy adjanak neki több, lehetőleg nyers zöldséget, csökkentsék az édességfogyasztást, itassanak vele tiszta, szénsavmentes vizet. Ha már ennyit megtesznek, nagyon sokat segítettek rajta. Miután az egészség mellett döntöttünk, lássuk az első lépéseket!
▶ Mutassunk jó példát gyermekünknek az étkezésben!
▶ Ne erőltessük, hanem beszéljük meg a gyerekkel, mivel érdemes egy egészséges testet etetni, itatni, és mivel nem!
▶ Adjunk neki egészséges reggelit, ne küldjük éhgyomorral iskolába, mert lehet, hogy megszokásból a zsebpénzén „étel” helyett csokit, cukrot venne!
▶ Legyünk türelmesek, mert a bosszankodástól és állandó vitától, küzdelemtől mi is kimerülhetünk, savasodhatunk!
Láthatjuk, hogy az egészségesebb élet felé vezető út lépések sorozatából áll.
Ahogy helyreáll az egyensúly, a gyermek táplálkozásában egyre nagyobb teret kap majd a vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, magas rosttartalmú, növekvő arányban nyers zöldségeket, gyümölcsöket tartalmazó étrend, ami az optimális egészség hosszú távú fenntartásához vezet.
Antal Rita
dietetikus
