A sport – számos pozitív hatása mellett – az idő előrehaladtával segít fenntartani az életminőséget, lassítja a szervezet természetes leépülését. Az élethosszig tartó fizikai aktivitás nemcsak a fitt külsőn látszik meg, de az időskori egészségünkre is pozitívan hat.
Ahogy múlnak az évek
Idősödve gyakrabban kell szembenéznünk a sportot, a testmozgást nehezítő, illetve bizonyos formáit esetleg kizáró panaszokkal. Ilyenek lehetnek például a nem csak esztétikai problémát jelentő, komolyabb visszeres panaszok, a porckopás, illetve az ízületi- vagy izomfájdalmak.
Ezek nagyrészt az ártalmatlan, leginkább a hosszú távon folytonosan ismétlődő terhelések összeadódásának eredményei. Akik évek, évtizedek óta nehéz és egyoldalú terheléssel járó fizikai munkát végeznek vagy sportolnak, azoknál még gyakoribb az ilyen jellegű károsodás.
Tudomásul kell vennünk, hogy általában már 40 éves kor felett fokozatosan csökken a teljesítőképesség, az izomtömeg, a csontsűrűség és gyengül az erek rugalmassága, ami visszerek kialakulásához vezethet – ráadásul a regenerációs képesség is folyamatosan lassul.
A rehabilitáció
A rendszeres testedzés valóban segíti a mozgékonyság és rugalmasság megőrzését, ám a helytelenül végzett gyakorlatok és a túlterhelés még ronthatja is az ízületek állapotát.
Az esetleges sérülések, mozgásszervi problémák rehabilitációjához aktív és passzív módszereket is alkalmazhatunk.
► Aktívan segíthetjük a gyógyulást rendszeres gyógytornával, rehabilitációs edzésekkel.
► A passzív módszerekhez tartoznak a különféle masszázsok, a fizioterápiás és a gyógyszeres kezelések.
Testedzéssel a csontritkulás ellen
Az életkor előrehaladtával egy másik fontos tényezőre is gondolnunk kell, ez pedig a csontritkulás.
Tény, hogy a csontok épségének leghatékonyabb őrzője egészen biztosan nem az inaktív élet vagy az ágynyugalom, hanem épp ellenkezőleg: a rendszeresen végzett erősítő gyakorlatok.
Az osteoporosis a csont anyagcsere-betegsége, melynek következtében csökken a csont tömege, szerkezete gyengül, a csontgerendák elvékonyodnak, emiatt a csont törékennyé válik.
Rizikófaktorok
A csontritkulás mértéke függ az életkortól és a genetikától, de a következő rizikótényezők is befolyásolják mértékét:
- dohányzás,
- túlzott alkoholfogyasztás,
- egészségtelen táplálkozás,
- mozgásszegény életmód.
Fekvő betegeknél például már néhány nap múlva túlsúlyba kerülnek a csontbontó folyamatok, aminek jelzője a vizelettel ürített kalcium növekvő mennyisége.
Kombinált edzésprogram
Ma már egyértelmű, hogy a sport – azon belül is különböző edzésprogramok kombinációja – a csontritkulás megakadályozásának, illetve fékezésének leghatékonyabb módja. Azoknál a nőknél, akik felváltva gyalogoltak, kocogtak, táncoltak és intenzívebb erősítést végeztek, kevésbé volt kimutatható a csontritkulás, mint az egyoldalú tevékenységet végzőknél vagy az inaktívaknál.
Bebizonyosodott, hogy a rezisztenciaedzéseknek, az izomerősítő gyakorlatoknak döntő szerepük van a csontvesztés lassításában.
Az úszás ugyanakkor nem ösztönzi annyira a csontképzést, mint a direkt tengelyirányú, tehát álló helyzetben végzett mozgások.
Egy több évtizeden át végzett svéd kutatás eredménye szerint a korai menopauza duplájára növeli a csontritkulás veszélyét.
Akiknél már 47 éves kor előtt jelentkezett a menopauza, azoknál gyakoribb volt a csontritkulás, a csonttörés, sőt a 77 éves kor előtti halálozás is.
Különösen fontos tehát a korai menopauzán átesett nők számára a rendszeres testedzés, az élethosszig tartó aktív életmód.
Dr. Dobos Márta
ortopéd szakorvos
oxygenmedical.hu
