A tudomány egyre újabb, bámulatra és tiszteletre méltó eredményei, felfedezései ellenére úgy tűnik, az emberiség jelenleg még nem áll nyerésre a 21. század „kardfogú tigriseivel” – az elhízás, szív-érrendszeri betegségek, diabétesz és a rák elterjedésével – szemben. Mi több, nem is áll rendelkezésünkre annyira biztos, hatékony segítség, mint a bunkósbotok, hordatársaink lándzsái, barlangotthonunk szájánál rakott tűz vagy egy közösen megépített ügyes verem. Sokszor kipróbált, jól bevált módszerek, valamelyikük biztosan eredményre vezet. Vajon mi bennük a közös?
Mindegyikük külső segítséget jelent! Társainkra – kölcsönösségi alapon – bizton számíthattunk, a megoldás pedig durva, nyers és egyszerű. A reflex még mindig bennünk él: ha baj van, majd kívülről jön a segítség! Legfeljebb mi is közreműködünk, s hagyjuk magunkat megmenteni. A régi, „durva és egyszerű” módszerek is adottak: pusztítsuk el, vegyük ki, vágjuk le, cseréljük ki!
Bonyolult világunk, bonyolult problémái azonban, kifinomultabb megoldásokra várnak. Ráadásul, bár igen jól jön most is a külső segítség, ám önmagában legtöbbször kevés, illetve csak átmenetileg nyújt enyhülést, lélegzetvételnyi időt, lehetőséget, hogy felismerjük a hiba forrását és a gyógyítót – önmagunkban.
Igen jelentős különbség, hogy régen, saját erőnkből, csupán lábunk gyorsaságára bízva, esélyünk sem lett volna a kardfogúval szemben, ma viszont „önmagunk nélkül”, csupán a külső segítségre hagyatkozva, – például a rák ellen – nincs esélyünk!
Jó, ha ezt már 20 évesen is tudjuk, nem csak életünk alkonyán, mert akkor még sok időnk van saját kompetenciánk tudatában, a kontroll nem kívülre helyezve, hanem mindvégig a kezünkben tartva élni. Ennek gyümölcse vélhetően, egy magasabb tudatossággal megélt, minőségi élet.
Azért merünk a második 50 év problémáiról és tanulságairól az első 50 évükben járóknak is írni, hogy felkészülhessenek, megelőzhessenek, elkerülhessenek minden olyat, amit az idősebbeknek már csak enyhíteni van módjuk.
Az 50. év a legtöbb ember – főként a nők számára – fordulópont, ezt a testükben zajló, mindenre kiható változás is jelzi. Sokan „kamaszos” lázadással reagálnak rá, még többen bölcs megértéssel, elfogadással, alkalmazkodással. Idővel, ha a test és az idegrendszer kevesebbet bír, jobban és hamarabb fárad, engedjük meg magunknak legalább időnként a pihenést, kikapcsolódást. Tapasztalni fogjuk, hogy egyre több idő szükséges a regenerálódáshoz. Az öt évtizeden túl, már rutinná vált hétköznapi tevékenység és munka mellett, egyre több időt töltsünk aktív pihenéssel: sétával, légző-gyakorlatokkal a szabad levegőn, mely megszabadít a stressztől; sporttal, mely megőrzi erőnlétünket, hajlékonyságunkat; erősíti immunrendszerünket; edzi szívünket, érrendszerünket; csökkenti a túlsúlyt, a diabétesz, a gyulladások és a rák kockázatát; megőrzi szellemi frissességünket, boldogsághormonokat termel és jókedvre derít.
Kivétel nélkül mindenkinek ajánljuk a Schüssler arcdiagnosztikát (28-29.o.), mert alig van olyan ember, akinek – vonásai alapján – ne lett volna hiánya valamilyen ásványi sóból, melynek pótlása meglepően gyorsan old meg sok évtizedes gondokat.
Derűs őszi napokat és jó vizsgálódást kívánunk minden Kedves Olvasónak a tükör előtt!
a Paramedica