200 évvel ezelőtt még a nők nagy része meghalt a húszas éveiben valamilyen szülési szövődmény következtében. A XXI. század közepére viszont a születéskor várható élettartam eléri majd a 100 évet
Az emberiség kétharmada nyugdíjas lesz – ez lesz egyfelől „az emberi civilizáció diadala”, másfelől viszont beláthatatlan nehézségek forrása. A társadalom és az egyén számára egyaránt életbevágóvá vált, hogy a robbanásszerűen növekvő élettartam harmadik harmada is élhető és értékes legyen.
Az öregedés genetikus elméletei
Az ember előtti állatvilágban nem volt szükség az öregedést meghatározó kódokra, mert nem volt öregedés. Az öregedő állatok elsősorban fertőzésben, vagy az ellenségeik által pusztulnak el. Az öregedés genetikus elméleteinek egyik irányvonala szerint léteznek olyan gének, amelyek fiatal korban előnyt jelentenek, később azonban hátrányosak. Ezek a gének nem küszöbölhetők ki, hiszen a reprodukciós kor után fejtik csak ki a hatásukat.
A másik örökléstani elmélet szerint maga az öröklött genetikus anyag rendben van, de az életkor előrehaladtával növekszik az előnytelen változások száma (felhalmozódó mutációs elmélet).
A telomérek
A hetvenes évek elején vetődött fel először, hogy az osztódások valamiképp csökkentik a sejtmag DNS állományát, amely így – ha kis mértékben is – de osztódásról osztódásra fogy. Ez alátámasztotta azt a korábbi megfigyelést, hogy az emberi sejtek sejttenyészetben csak kb. 50 osztódásra képesek, ezt követően elhalnak (Hayflick-féle határ).
Később megtalálták a szaporodás „beépített óráját” – ez a kromoszómák végein elhelyezkedő kis DNS sapka, a telomér. A telomérek osztódásról osztódásra kopnak, és teljes elhasználódásuk után a sejt rövidesen elpusztul. Létezik azonban egy enzim (telomeráz), amely képes regenerálni a végdarabokat, ez azonban csak embrionális korban vagy rákos sejtekben működik, egyéb körülmények között inaktív állapotban van.
A DNS metiláció
A sejtek működéséhez alapvető fontosságú az örökítő anyagban, a DNS-ben őrzött információ: ez teszi lehetővé, hogy mindig minden szükséges alkatrész „legyártható” legyen. A gyártáshoz a megfelelő DNS szakaszt „aktiválni” kell, ez pedig úgy megy végbe, hogy egy S-adenozilmetionin nevű molekula (beceneve SAM) metilcsoportját egy metiltranszferáz nevű enzim ráakasztja a megfelelő DNS molekulára. A DNS metilálás a korral egyre tökéletlenebbé válik, és ezt tartják az öregedés, és többek között a daganatképződés egyik kulcsfontosságú tényezőjének.
A szabad gyökök és a gyulladások szerepe az öregedésben
Az öregedést a szabad gyökök okozta károsodásra először Denham Harman vezette vissza 1956-ban. Azóta ez a legáltalánosabban elfogadott elmélet, melyet számtalan vizsgálat igazolt. Szabad gyökök elsősorban az energiatermelés során keletkeznek. Egyrészt sok működésben nélkülözhetetlenek (a fehérvérsejtek például a behatoló kórokozók elpusztítására használják őket), másrészt a sejtek saját molekuláit is megtámadják, ezért ártalmatlanításukra külön enzimkészlet áll rendelkezésre (például kataláz, dizmutáz, hidrogén-peroxidáz). Reaktív gyökök nemcsak a szervezetben keletkeznek, hanem a légzéssel és a táplálkozással kívülről is bekerülhetnek. Minél nagyobb a kalória bevitel, annál nagyobb mennyiségben keletkeznek. A fizikai erőfeszítés is – mint nagy energiatermeléssel járó folyamat – fokozott szabadgyök-termeléssel jár, ezért nem ajánlatos a túlzásba vitt edzés.
A szabályos sejtműködést az oxidáló szabad gyökök és az antioxidáns képesség egyensúlya jellemzi. Ez az egyensúly azonban kétfelé is felborulhat: lehet elégtelen az antioxidáns képesség, vagy keletkezhet túl sok szabad gyök, ezt „oxidatív stressznek” nevezzük, s következménye a sejten belüli többirányú roncsoló folyamat, amely magasabb vércukorszint esetén a fehérjéket szinte karamellizálja.
Mindezek eredménye a sejtek energiahiánya, működésük romlása (főleg az olyan nagy energiaigényű működések sérülnek, mint a DNS másolása, a helyreállító működések, vagy az ozmotikus egyensúly fenntartása). A szív és az agy különösen érzékeny mitokondriumaik ténykedésének korfüggő romlására. Jelenlegi tudásunk szerint tehát a szabad gyökök okozta károsodás összefüggésben áll a szív- és érrendszeri, valamint az idegrendszeri degeneratív betegségek (Parkinson és Alzheimer kór) kialakulásával.
Léteznek olyan anyagok, amelyek mérhetően csökkentik a sejtszintű oxidatív stresszt. Vannak közöttük vitaminok, vitaminszerű anyagok, mint a C-vitamin, E-vitamin, retinol, alfa lipoid sav, Q-10, elemek (szelén) és aminosav származékok (L karnitin). A növényi eredetű élelmiszerek különösen sok antioxidánst tartalmaznak, jótékony, egészségvédő hatásuknak ez az egyik oka.
Gyulladás mindenütt!
Jelenleg az idült gyulladásokat tartják az öregedéssel együtt járó fizikai és szellemi teljesítő-képesség csökkenés legfőbb okának. Az érelmeszesedést mára egyértelműen gyulladásos betegségként tartják számon ugyanúgy, mint az Alzheimer kórt, a korral jelentkező ízületi betegségeket, a rákot, sőt még a depressziót (!) is.
A korral az immunfunkció egésze gyengül, különösen az ún. sejtes védekezés (a T-killer limfociták mennyisége) csökken, ugyanakkor növekszik bizonyos ellenanyagok mennyisége, különösen a saját test alkotórészeit megtámadó auto-antitesteké. A gyulladások során keletkező immunfehérjék, például a C-reaktiv protein (CRP) megszokottnál magasabb szintje előre jelzi olyan súlyos betegségek, mint például az Alzheimer kór bekövetkeztét.
Az elhízás többek között azért veszélyes, mert állandó gyulladásos tevékenységgel jár. A hasi zsírszövet maga is termel ellenanyagokat és CRP-t. Egy vizsgálat szerint a szellemi leépülések minden formája háromszor olyan gyakran jelentkezett azoknál, akiknél a gyulladást jelző CRP-szint magasabb volt. Ezek után talán nem meglepő, hogy a nem-szteroid gyulladás-gátlók tartós szedése védő hatású az Alzheimer kór kialakulásával szemben.
A rejtett gyulladások, mint például a nálunk népbetegségnek számító fogínysorvadás, állandóan magasabb értéken tartják a szérum fibrinogén és CRP szintjét, így fontos szerepük van az érelmeszesedés és a hozzá társuló trombózisok kialakulásában. A fel nem számolt gyulladások fokozzák az öregedést egyrészt az ellenanyagok növekvő mennyisége, másrészt a sejtek anyagcseréjének felgyorsítása révén.
Becslések szerint például az amerikaiak három negyede szenved valamilyen bakteriális, virális, parazitás vagy gombás fertőzésben, mint például a gyomorfekély, a herpesz, a candida fertőzés, húgyúti betegségek, valamelyik szexuálisan úton terjedő fertőzés, vagy egyszerűen a fájós torok. Jó okunk van feltételezni, hogy ez az arány nálunk sem jobb. Ezek a fertőzések siettetik a korral járó idült degeneratív betegségeket, és ezzel magát az öregedést.
