Arthrosishoz vezethetnek más gyermek- vagy serdülőkori csípő- vagy általános betegségek, a csípőízület túlterhelésével járó foglalkozások (pl. földművelés, szabadfogású birkózás), egyes csípőízületi sérülések, illetve a combfej elhalása, melyet keszonbetegség, cukorbetegség, alkoholizmus, kötőszöveti betegségek (gyulladás, túlsúly, stb.), szteroid kezelés is okozhat, bár okát sok esetben nem ismerjük. Az arthrosist mégis kisebb arányban okozzák e környezeti tényezők, hiszen a betegség 50-70%-ban genetikus eredetű.
A csípőízületi kopás lágyéktáji, tomportáji, vagy térdfájdalommal járhat, ám sokszor nem is okoz jelentős fájdalmat, csak a csípőízület mozgása beszűkül, nem nyújtható ki teljesen, a beteg előrehajolva jár, csípőjét nem tudja teljesen kilazítani, kifelé vagy befelé forgatni.
A csípőízület kopása – a térd- vagy ujjízülettel ellentétben – progresszív, általában megállás, stagnálás nélkül halad előre, ezért fontos a korai diagnózis, a korai mozgásterápia (úszás, kerékpározás), fizioterápia, a túlterhelés kerülése, a porcvédő, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító gyógyszerek alkalmazása, valamint az ugyancsak jótékony gyógyfürdőkezelés. Mindezek sikertelensége esetén sor kerülhet csípőízületi protézis beültetésére, amely manapság biztonságos, kiskockázatú műtét, ami 10-15-20 évre jelent fájdalommentes, jó mozgástartományú mozgást, és akár 85-90 éves korban is kicserélhető.
A gyógyszeres megelőzés és gyógyítás legújabb eredményei reményt adnak, hogy a diszpláziás csípőízületű serdülők és fiatal felnőttek számára nem a csípőízületi protézis lesz a jövőben a legkecsegtetőbb megoldás.
