Az Avemar helye a rosszindulatú daganatok komplex kezelésében
A rákellenes hatás vizsgálata a készítmény komponensei közé tartozó benzokinonok irányából indult Szent-Györgyi Albert e téren végzett, de halála miatt félbeszakadt tevékenysége kapcsán, melyet a készítményt feltaláló Hidvégi Máté professzor és munkatársai folytattak.
Az Avemar, a kezelési sémák részeként, az összes áttétképző rákban sikerrel alkalmazható a helyi kiújulások (recidívák, relapszusok), a nyirokszervi, valamint a távoli szervi áttétek (metasztázisok) kialakulásának megakadályozására, vagy jelentős késleltetésére, azaz a daganatos betegség előrehaladásának gátlására. Az Avemarnak az áttétek kialakulását gátló (antimetasztatikus) tulajdonsága a készítmény legkorábban felismert és máig legjelentősebb klinikai hatása. A már meglévő metasztázisok (pl. tüdő, csont) Avemar hatására bekövetkező csökkenését (regresszióját), sőt teljes eltűnését (remisszióját) is megfigyelték néhány esetben.
A készítmény alkalmazásával a kemoterápiás kezelések mellékhatásai, ezeken belül is elsősorban a hematológiai mellékhatások csökkennek, megelőzhető a lázas neutropénia és az ezt gyakran követő szepszis kialakulása. Az Avemar tápszer neoadjuváns (műtétet megelőző) felhasználásától mind a sebészeti beavatkozások szövődményeinek csökkenése, mind pedig a lábadozási időszak jelentős rövidülése várható.
Mivel a készítmény egyéb daganatkezelési eljárásokkal és gyógyszerekkel káros kölcsönhatásba nem lép, és számottevő mellékhatása nincs, alkalmazása az összes szolid rákfajtában és hemato-onkológiai rendszerbetegségben ajánlható. Az Avemarral kapcsolatos legtöbb klinikai vizsgálati eredmény vastag- és végbélrákra vonatkozik. E betegség minden stádiumában a készítmény adása a kötelezően alkalmazandó helyes gyógyító eljárás része.
Rosszindulatú festékes anyajegy-daganatban (melanóma) az Avemar – az aktív onkoterápia kiegészítéseként alkalmazva – III-as stádiumban is képes megállítani a betegség progresszióját, tehát akkor, amikor a daganat már helyileg előrehaladott, és a környéki nyirokcsomókba is áttéteket adott.
Szájüregi rákokban a citosztatikus kezelés hatásosságát Avemar adásával sikerült jelentősen javítani úgy, hogy ezzel együtt az életminőség és a táplálkozási készség is jelentősen javult. A nyálmirigy, a gége és a garat rosszindulatú daganatai is eredményesen kezelhetők a kiegészítő Avemar alkalmazásával.
Urológiai tumorok közül hólyagrákban citosztatikus kezelés mellett, a vese világos sejtes karcinomájában pedig a citosztatikus és immunterápia kiegészítéseként alkalmazott Avemar kezelés jelentős progresszió-gátlást eredményezett. Prosztatarákban is megfigyelték a csontáttétek növekedésének gátlását, és néhány – hormonterápiára nem reagáló – esetben a daganat jelentős csökkenését képalkotó eljárásokkal dokumentálták.
A májsejtek daganatos megbetegedésének előrehaladott stádiumában is visszafejlődést tapasztaltak, illetve operálható esetekben – az elsődleges tumor eltávolítását követően – az Avemar folyamatos alkalmazásával sikerült késleltetni a kiújulást. Emlőrákban pedig a csontáttétek csökkenési aránya – Avemar hozzáadása esetén – magasabb, mint hagyományos kezelés mellett, továbbá a készítmény fokozza az emlőrák kezelésében alkalmazott antiösztrogének hatását. Aktív onkoterápiára alkalmatlan, nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegek esetében kizárólag Avemar kezeléssel sikerült képalkotó eljárással igazoható regressziót létrehozni.
Bár az Avemart szedő betegek követése csak az esetek kis részében lehetséges, az ismertté vált eredményes kezelések sorában petefészekrák, gyomorrák, adenopapillaris pajzsmirigyrák, non Hodgkin limfóma és myeloma multiplex esetei is szerepelnek. Ebből arra lehet következtetni, hogy az Avemar terápiás spektruma lényegesen szélesebb, mint amit a klinikai vizsgálatok adatai alapján eddig határozottan állíthattunk.
Az Avemar külön előnye még, hogy akkor is alkalmazható, amikor egyéb onkológiai kezelések már nem jönnek szóba. A készítménnyel elvégzett vizsgálatok igazolták, hogy azokban az esetekben is hatékony, amikor a betegnek már szétszóródott (disszeminált) rákja van, azaz daganatos áttétek találhatók az elsődleges tumortól távoli szervekben is. Ilyenkor az Avemar alkalmazása a túlélési idő jelentős – akár 5 éven túli – meghosszabbodását eredményezi úgy, hogy közben a beteg életminősége, fizikai teljesítő képessége meglepően jó, és jelentősen csökken a rosszindulatú betegség szinte kötelező velejárójának tekintett fáradékonyság.
Dr. Farkas Elek
klinikai onkológus főorvos
