Nem mindegy azonban, hogy mi a stressz keltette energiafelhasználás eredménye! A sikeres tevékenységet kísérő stressz csak kis mértékben okoz „sebesülést”, sőt fiatalító erővel is hathat, akár még idősebb korban is. A distressz, azaz a káros stressz – például a félelem, harag, düh és egyéb negatív lelkiállapotok – következményei viszont megmaradnak a szervezetben a stresszor (a kiváltó ok) megszűnése után is. Selye professzor szerint az emberi kapcsolatokban az összes káros stresszt előidéző érzelem között első helyen áll a gyűlölet és a bosszúvágy. Ha ilyen érzelmeket dédelgetünk magunkban, azzal szervezetünk sérülését idézzük elő. Sajnos a napi stresszt elkerülni aligha tudjuk, így elegendő, ha káros hatásait hozzáállásunk megváltoztatásával kiiktatjuk.
Ne legyünk maximalisták! Világunkban senki és semmi nem tökéletes. Engedjük meg tehát magunknak (és másoknak) a hibázás lehetőségét! Nem fontos, hogy mindig nekünk legyen igazunk. Sokkal fontosabb ennél a boldogság, az elégedettség. Ne keressünk tehát mindenben hibát, hiányosságot!
Helyes, ha állandó fejlődésre törekszünk, de legyünk optimisták: inkább valljuk a „félig tele pohár”, mint a „félig üres pohár” elvét!
Vegyük észre a bennünket manipuláló hatásokat! A reklámok a tökéletes test, hibátlan arc, márkás ruhák, hódító megjelenés, eszményi család, luxusban élő ember imázsát sulykolják, ami állandó elégedetlenségben, a társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszer mókuskerekében, azaz stresszben tart.
Biztos, hogy kevesebbek vagyunk, ha nem birtokoljuk mindazt, amit a tv-ben látunk? Mi az érték számunkra?
Amíg ezen elmélkedünk, heveredjünk le a fűbe, adjuk át magunkat a napsütésnek, virágillatnak, madárdalnak. Lazítsunk, pihenjünk, relaxáljunk, tegyük azt, ami tényleg jó nekünk!
ParaMedica EgészségMagazin
