Az IBS jelenleg a nyugati civilizációban élő felnőtt lakosság 15-20%-ában mutatható ki, ám gyakorisága egyre növekszik. A kellemetlen tünetek mindkét nemnél előfordulnak, de fiatalabb nők esetében jóval gyakoribbak. A változó jellegű székletre a nyákos jelleg, illetve a „kiürülés érzésének” hiánya igen jellemző. Sajnos ezzel együtt a páciensek mindennapi közérzete, teljesítőképessége, életminősége általában romlik.
A tünetek kialakulásában szerepet játszik a fokozott vagy megváltozott bélmozgás. Igazolt tény, hogy ilyen panaszok esetén a vékonybélben is kimutathatóak az „ingerlékenyebb” mozgástípusok. Kutatók megállapították, hogy a tápcsatornában, a nyálkahártya alatt lévő, bonyolult kapcsolatokkal rendelkező idegrendszer gyorsabban és fokozottabban reagál a külső-belső hatásokra.
Az IBS-tünetek kialakulásában az agynak is szerepe van. A központi idegrendszert ért stresszhatások és érzelmi terhelések a bélcsatornában fokozott avagy lassúbb bélműködést eredményeznek (hasmenés-székrekedés). IBS esetén az agyban a tünetekhez csatlakozó fájdalom más helyen okoz aktivitást, mint egészséges embereknél.
A panaszok és tünetek megjelenésében számos pszichés és szociális hatás (pl. életkörülmények, lelkiállapot) is szerepet játszik. Az esetek 60%-ában szorongás, nyugtalanság vagy depresszió is jelentkezik. A jellemző tüneteket gyakran más típusú funkcionális panasz (pl. atípusos háti fájdalom – fibromyalgia) is kísérheti.
Korábban akkor állították fel az IBS diagnózisát, ha a vizsgálatok során nem találtak semmilyen szervi eltérést. Manapság a páciens panaszait, a szerteágazó tüneteket nemzetközi szakértő csoportok által összeállított kritériumok alapján már célirányosabb módon értékelik. Az orvosnak éberen figyelnie kell a szervi eltérések lehetőségét jelző „vörös fény felvillanását”. Szervi betegségre hívhatja fel ugyanis a figyelmet a testsúly csökkenése, az éjszakai hasi fájdalom, a véres székletürítés, az éjszakai székelés, a vérszegénység, esetleg a beteg kórtörténetében a családban előforduló betegségek (pl. daganatok). Szervi betegségek gyanúja esetén részletes emésztőszervi vizsgálatok szükségesek, mert az IBS-hez csatlakozó tünetek akár súlyos betegség jelei is lehetnek (pl. vastagbélrák).
Az IBS kezelésére oki terápia napjainkban még nem áll rendelkezésre. Hazánkban a másfél millióból orvoshoz forduló körülbelül egymillió IBS páciens ellátásában a többlépcsős, egyénre szabott, az uralkodó tünet befolyásolásán alapuló kezelés az irányadó. A betegnek el kell magyarázni betegsége jellegét, meg kell nyugtatni, hogy nincs daganatos betegsége, nincs mitől félnie. Ki kell küszübölni a lehetséges stresszhelyzeteket és az étkezési „kilengéseket”. Hangsúlyozni kell a rostdús étkezés fontosságát, valamint ösztönözni kell a rendszeres fizikai aktivitásra, a testmozgásra, hogy megtanulja uralni panaszait.
Súlyosabb esetekben a fájdalom csillapítására elsősorban papaverin és borsmenta alapú készítményeket érdemes alkalmazni, ugyanakkor gondoskodni kell a hasmenés vagy a székrekedés megszüntetéséről is. A puffadás mérséklése a legnehezebb feladat, ugyanis ilyen esetekben sem termelődik több gáz, mint az egészséges populációban. A tünetek befolyásolásában a görcsoldó hatású kombinált szerek, továbbá a jelentős mennyiségű „jótékony baktériumot” tartalmazó, bélflórát helyreállító készítmények alkalmazása javasolt.
A kapcsolódó hangulati és lelki zavarok kezelésében szorongásoldó gyógyszerektől, egyéb készítményektől, illetve különböző pszichoterápiás módszerektől várhatunk eredményt.
Forrás: ParaMedica EgészségMagazin, Prof. Dr. Újszászy László: Hasfájás, puffadás – irritábilis bél szindróma? c. könyve, mely megrendelhető a www.springmed.hu oldalon.
