A bajt az agyi erek elzáródása, vagy az érfal megszakadása miatti agyvérzés okozza. A szélütött betegek 1/3-a egy hónapon belül meghal, másik 1/3-a tartósan fogyatékos marad. Idősebb korban növekszik a szélütés kockázata, de kisebb a halálozás, viszont nagyobb a rokkantság aránya. A túlélőknél az agy maradandó károsodása következtében bénulás, beszédzavar, elbutulás alakulhat ki, de gyakori a depresszió is.
Az agykárosodás főbb kockázati tényezői: a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a túlsúly, a kezeletlen magas vérnyomás, a cukorbetegség, a magas vérzsírtartalom. Mindez hazánkban is nagyon sok emberre ráillik, nem csodálkozhatunk hát a szörnyű statisztikákon. Egyedül a magas vérnyomás 3-4-szeresére növeli a stroke kockázatát, pedig a hipertónia jól kezelhető, gyógyszerrel beállítható.
Amikor már megtörtént a baj, csak a másodlagos megelőzésre koncentrálhatunk, tehát a fent említett rizikófaktorok teljes kizárására (lefogyás, vérnyomás ellenőrzés, dohányzás, stb. kizárása), mivel maga a stroke tízszeresére növeli egy következő szélütés kockázatát.
Sajnos a szélütés – az oxigénhiány okozta szövetelhalás miatt – általában maradandó károsodást okoz, így a betegek csak részben (kb. 1/3 arányban) rehabilitálhatók. A korai szakaszban fontos a magatehetetlen beteg helyes fektetése a szövődmények (felfekvés, izmok zsugorodása) elkerülésére. A következő feladat a gyógytornászé, aki a mozgásfejlesztésben játszik kulcsszerepet, hiszen az alapvető mozgásokat újra kell tanítani, ami – bár egyszerűnek tűnhet – a gyakorlatban hónapokig, akár évekig is eltarthat. Az összes szakember munkája azonban csak akkor lehet sikeres, ha a beteg aktívan részt vesz saját gyógyulási folyamatában, melyhez nélkülözhetetlen saját akaratereje és családja megértő támogatása.
Dr. Kállay Krisztián
orvos-szaktanácsadó
www.korkontroll.hu
