Az idő és az ember
Az idő végül is a történések sorrendjének magyarázata. A fejünkben többféle emlékezeti rendszer van.
● Agyunk tele van olyan tudással, amit nap mint nap használunk. Valamikor persze megtanultuk, hogy például 2×2=4, de ezek az ismeretek időtlenek.
● Van az ún. procedurális emlékezet: egyszer megtanultunk járni, beszélni, biciklizni, ezeket tudni fogjuk vélhetően még akkor is, ha netán Alzheimer-kórosak leszünk.
● Az evolúció mindig a meglévőhöz tesz hozzá valami újat. Az állatokra jellemző emlékezeti rendszerekhez az embernél hozzáadódott az epizodikus avagy autobiografikus emlékezet. Ez lényegében az általunk megélt, megtapasztalt élményeknek egy időtengelyen elhelyezett sora. Az emberré válás folyamán fontossá vált az élmények időbeli sorrendisége, hogy mi volt előbb és mi később. Ez egy hosszú tanulási folyamat eredménye, hiszen kisgyerekeknél az emlékeknek sokáig nincs időbeli rendezettsége.
Az epizodikus emlékezet emberi mivoltunk alapja. Az ember azonos a történetével. Ez leginkább akkor válik nyilvánvalóvá, amikor az autobiografikus emlékezet megsemmisül például demencia, Alzheimer-kór esetén. Az érintett például újra és újra ugyanazzal az élvezettel néz végig egy filmet, de 2 perc múlva már nem emlékszik arra, hogy mit látott.
Miért repülnek az évek?
Emlékezzünk, gyermekkorunkban végtelen hosszúnak tűntek a nyarak. Ahogy idősödünk, az évek és a nyarak szinte észrevétlenül suhannak el. Az idő múlása a 20-as éveinkben kezd felgyorsulni: egy 60 éves ember – a vizsgálati adatok szerint – kb. másfélszer gyorsabbnak érzi az idő múlását, mint egy 20 éves.
A jelenségre többféle magyarázat született.
► Attól lassú fiatalkorban az idő múlása, hogy például 6 évesen egy év sokkal nagyobb hányadát teszi ki az eddig megélt éveknek, mint idősebb korban.
► Idősödve, az élet egyre monotonabbá válik, a napok kísértetiesen egyformák lesznek, ez azt az érzetet kelti, hogy szinte nem történt semmi, mégis eltelt megint egy év.
Azt is mondhatnánk, hogy az idő sebessége a napok információ-telítettségétől függ.
Mi a teleszkóphatás?
Testünk, környezetünk, gyerekeink napról-napra csak kicsit változnak, ezért nem érzékeljük az idő múlását. Majd egyszer csak előkerül egy régi fénykép és belehasít a szívünkbe, hogy „tegnap” még fiatalok voltunk. A teleszkóphatás az, amikor hirtelen közel hozunk egy időben távoli eseményt, időszakot, és ilyenkor nem érzékeljük a mához vezető hosszú utat.
Az idő sebessége
Az érzelmek és az elmeállapot is jelentősen befolyásolja az időélményt.
A félelem kitágítja az időt. Balesetek után például, a túlélők arról számolnak be, hogy pár másodperc alatt szinte órákat éltek át.
Depressziós embereknél – a vizsgálatok szerint – szintén jelentősen lelassul a szubjektív időélmény, s az állapot romlásával még tovább lassul. Mondhatni, egy óra alatt kétórányit szenvednek. Nem meglepő ezek után, hogy mániásoknál viszont az időélmény felgyorsul.
Időélmény és anyagcsere
Egyes állatfajok időélménye is jelentősen eltér. Minél kisebb egy állat, annál gyorsabb az anyagcseréje, s annál nagyobb időfelbontásban éli meg a valóságot. Azért nehéz egy legyet leütni, mert a mi mozgásunkat lassúnak látja, így gyorsabban tud reagálni.
Embereknél is megváltoztatja az időélményt az anyagcsere sebessége: a lázas vagy mesterséges stimulánssal felpörgetett emberek belső órája felgyorsul. Aki hidegvérrel tudja kezelni a rossz helyzeteket, később rövidebb időre emlékszik, mint akit szorongással töltenek el a stresszhelyzetek. Aki viszont nagy intenzitással éli át a boldog pillanatokat annak lassabban fog elmúlni. Élni tehát az időnkkel is tudni kell!
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
A teljes cikk és a források a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
