Küzdelmünk az úszógumi ellen

//

Az, hogy a zsírpárnák gyarapodása 40 felett a lassabb anyacserével függ össze, csak mítosz. De akkor mi az igazi ok, és hogyan tudunk küzdeni ellene?

Életünk mérföldkövei között kevéssé örömtelinek számít az, amikor középkorúvá váltunk. A bőrünk elkezd petyhüdtebbé válni, egyre több ősz hajszál jelenik meg, és kezdjük szűkebbnek érezni a ruháinkat – különösen deréktájban.

Sokan úgy gondolják, hogy a hasi elhízás a korral jár. Az is széles körben elterjedt nézet, hogy ilyenkor a plusz kilókat már sokkal könnyebb felszedni, ám jóval nehezebb leadni, mint fiatalkorban.

A kutatásokkal alátámasztott tény azonban az, hogy 20 és 60 éves korunk között anyagcserént nem lassul, szinte semmit nem változik, egészen a 60‑as éveinkig messzemenően állandó.

Ez jó hír a 45–65 év közötti, középkorúnak tekintett korosztály számára, akik félnek az elhízástól. Ám azt is jelenti, hogy más magyarázatot kell keresniük a szaporodó zsírpárnákra. De mégis mit?

Izom kontra zsír

A legfontosabb változás, hogy csökken az izomtömeg. Fiatal felnőttek esetében a szikár izomtömeg a teljes testsúly kb. felét teszi ki, ez 75 éves korunkra a negyedére csökken. Mivel az izmok több energiát égetnek el, mint a zsír, a változatlan étrend mellett keletkező energiafelesleg zsírfelhalmozódáshoz vezet.

Az izomvesztéshez egy sor korral járó változás kapcsolódik, például

  • szervezetünk már nem képes úgy regenerálni az izomszöveteket, mint korábban;
  • jellemzően csökken a fizikai aktivitásunk;
  • az izomtömeg növeléséhez idősebb korban több edzés (például súlyzózás) szükséges.

A hízás következményei

A középkorúak elhízása nem kitaláció. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a nők 40–60 között átlagosan évi 0,7 kilót híznak – fajtól, etnikumtól és kiindulási testsúlytól függetlenül. Az Egyesült Államokban például évente 300 ezer ember hal meg idő előtt valamilyen elhízáshoz kapcsolható betegségben.

Az is nagy baj, hogy a plusz kilók általában a hastájékra koncentrálódnak. A hasi szerveket körülvevő zsigeri háj különösen aktív sejtekből áll, melyek

  • hormonok módosítására képes jelzéseket bocsátanak ki,
  • rontják az inzulinérzékenységet,
  • citokin fehérjéket pumpálnak a szervezetbe, melyek károsítják az immunrendszert és gyulladást okoznak.

A túl sok zsigeri háj jelentősen megnöveli a krónikus betegségek, a 2‑es típusú cukorbetegség, a szív‑ és érrendszeri betegségek, a rák és a szívroham kockázatát. Akiknek 10 cm plusz hájjal növekszik a derékkörfogatuk, 11%‑kal nagyobb eséllyel halnak meg korán, és ez a kockázat a derékkörfogat növekedésével tovább nő.

Azt már tudjuk, hogy ebben az életkorban nem az anyagcsere lassulása a ludas. Tanulmányok igazolják, hogy szervezetünk igyekszik egy szűk tartományon belül szabályozni az anyagcserét, alkalmazkodik a sportoláshoz is, és nagyjából ugyanannyi kalóriát éget el, akár aktív életet élünk, akár nem.

Vannak azonban más dolgok, amik változnak ebben az életszakaszban, ott érdemes keresni a hízás okát.

Mi a helyzet a hormonokkal?

A nőknek több zsírszövet van a bőrük alatt, ám az egyenletesebben oszlik el a testükön, míg a férfiak inkább a hasukra híznak, így jobban ki vannak téve a zsigeri háj felszaporodásának.

Nőknél a menopauza alatt az ösztradiol mennyisége a zsigeri hájrétek növekedésével párhuzamosan csökken. Nem átrendeződésről van szó, hiszen a zsír a test más részein ugyanannyi marad, csak a hasi háj növekszik. Itt nem a zsírsejtek száma növekszik, hanem a meglévők apró, koleszterinnel és zsírokkal teli ballonokká tágulnak. Ennek fő oka a fokozódó ösztrogénhiány, az ösztrogén ugyanis gátolja a zsigeri háj növekedését.

Az ösztrogénszint csökkenése az alvás minőségére is hatással van. A menopauza alatt megnő a depresszió és a szorongás kockázata, emellett a hőhullámok is álmatlanságot okozhatnak – ráadásul több altató gyógyszerről ismert, hogy súlygyarapodáshoz vezethet.

Aludjon többet, ha fogyni akar!

A leptin olyan, zsírsejtek által termelt hormon, ami csökkenti az éhségérzetet és hatással van a kalóriaszabályozásra is. A túl kevés alvás kimeríti a szervezet leptintartalékait.

Az alváshiány ráadásul megnöveli a ghrelin nevű „éhséghormon” szintjét is a szervezetben. Az elégtelen alvás más hormonok működését is megzavarhatja, ami ugyancsak zsírtömeg‑növekedéssel és izomtömegvesztéssel járhat.

Az alváshiány kimutathatóan növeli az endokannabinoidok (lipid‑származékok) szintjét a szervezetben, melyek nagy mértékben fokozzák az étvágyat. A jelenség hasonlít a marihuána fogyasztást követő, kannabisz által kiváltott farkaséhségre. A kutatók hangsúlyozzák: a megfelelő mennyiségű alvásnak egyszerűen nincs egészséges alternatívája.

Na és a férfiak?

A középkorú férfiak is érintettek, de kevésbé, mint a nők. Akinek alacsony a tesztoszteronszintje – ami a45 év feletti férfiak kb. 24%‑ára jellemző – nagyobb az esélye az izomtömegvesztésre és az elzsírosodásra. Az alacsony tesztoszteronszint férfiak esetében általában alacsony ösztrogénszinttel is társul, ami hasi háj felhalmozódásához vezethet.

Más hormonok is bűnösök?

Ne feledjük, hogy a testsúlyunk alakulását más hormonok is befolyásolhatják!

  • Pajzsmirigy‑alulműködés esetében is vezethet súlygyarapodáshoz a hormonhiány.
  • Ugyanez a helyzet a Cushing‑szindróma esetén, ami a kortizol hormon túltermelődésével jár. Szélsőségesen magas értéke szintén elhízáshoz vezethet.

Szerencsére mindkét betegség megfelelő kezeléssel jól karbantartható.

Az ártalmas stressz

Jelentősen hozzájárul a túlsúly kialakulásához, a zsigeri háj növekedéséhez a mindennapos feszültség, a krónikus stressz. A kortizol nevű stresszhormon akkor termelődik, amikor a szervezet fizikailag vagy mentálisan fenyegetve érzi magát. Azok, akik folyamatos stresszben élnek, túl sokat termelnek ebből a hormonból, ami a kutatások szerint fokozza az étvágyat. Sokan úgy reagálnak a stresszre, hogy többet esznek, gyakran nassolnak, ráadásul egészségtelen ételeket.

Ha elfoglaltságaik mellett nem jut idő a sportra, az még inkább elhízáshoz vezet. Arról nem is beszélve, hogy a krónikus stressz krónikus álmatlanságot is okoz, ami ugyancsak negatív hatással van a testsúlyra.

A Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatói megvizsgálták, hogyan növekedett az emberek stressz‑szintje az elmúlt évtizedek során. Az eredmény sokkoló volt.

A kutatócsoport megállapította, hogy míg a fiatalabbak és az idősek esetében a stressz szintje nem változott jelentősen az elmúlt 20 évben, addig a középkorúak az újabb vizsgálatban 50%‑kal több negatív emócióról, és 2‑3‑szoros mennyiségű napi stresszről számoltak be, mint a korábbi vizsgálatban.

A kutatók a stresszterhelés ilyen őrületes kiugrását többek között azzal magyarázzák, hogy ma már sokan otthonról dolgoznak, így kevésbé válik el egymástól a munka és a családi élet, mint a korábbi generációknál. Miközben a középkorúak egyszerre viselik gondját gyerekeiknek és szüleiknek, ezzel párhuzamosan olyan sok és egyre növekvő, változó elvárásnak, követelménynek kell egyszerre megfelelniük, ami már súlyosan kihat egészségükre.

Rosszul étkezünk?

A hízás szempontjából azok a kalóriák a fontosak, amiket beviszünk, nem azok, amiket elhasználunk, ahogy korábban hittük. A középkorú emberek étrendjében általában kevés a tudatosság, gyakran hoznak rossz táplálkozási döntéseket.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint a felnőttek 38%‑a elismeri, hogy stresszes állapotban túleszi magát, egészségtelenül táplálkozik. A kutatók azt javasolják, együnk inkább friss ételeket, ne pedig feldolgozottakat – ezek tele vannak cukorral, szénhidráttal.

Forrás: Sara Novak – Battle of the mid‑life bulge. New Scientist 9 March, fordította Czárán Judit. A teljes cikk forrásokkal a tenyek‑tevhitek.hu oldalon olvasható.

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

ParaMedica
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.