Az ún. oxidatív stressz, vagyis szervezetünkben a szabadgyökök képződésének folyamata, annak sejtkárosító hatása a szervezet teljes egészét érinti, de az egyes szervekben különböző elváltozásokat képes létrehozni. Ilyenek például a szívproblémák, a bőrön jelentkező gyulladásos betegségek, agyi területen a stroke, a tüdő területén az asztma, de hozzájárulhat több szervet érintő kórképek kialakulásához is, például diabétesz, vagy daganatos elváltozások.
A SZELÉN svéd felfedezőjétől a Hold görög istennőjének nevét kapta. Egymással homlokegyenest ellenkező tulajdonságokkal bír: rákkeltő, ugyanakkor rákmegelőző, mérgező, egyben létfontosságú elemnek is tartják. Ezen kettősség oka, hogy a szervezetben nagyon szűk tartomány választja el egymástól a még terápiás és a már toxikus koncentrációt.
A szervezetben a szelén a glutation-peroxidáz nevű enzimben található meg. Ez az életfontosságú enzim védi meg a vörösvértesteket, a sejtmembránokat és a sejtalkotókat az oldható peroxidok káros hatásaitól. A kutatók mintegy 30 éve ismerik azt a metódust, ahogy a szelén véd a daganatos betegségek, az ízületi gyulladás, a gyorsabb öregedés, vagy éppen bizonyos szívbetegségek ellen. Szelén hiányában, illetve az enzim működészavara esetén például, szívizomgyulladás alakulhat ki. Ez idővel a szívizom elfajulásához és halálhoz vezethet. Ezt a kórképet a felismerésének helye után, a Kínában található szelénhiányos tartományról Keshan-kórnak nevezték el.
Mára az is kiderült, hogy szelénre a jodotironin 5-dejodináz enzim működéséhez is szükség van. Ez az enzim a pajzsmirigy jódanyagcseréjét, ezen keresztül számos anyagcserefolyamatot szabályoz. A napi szükséglet 50-70 mikrogramm, napi 400 mikrogramm felett azonban már mérgezési tünetek léphetnek fel. Intenzív kutatásokat folytatnak a szelénnek a bőr öregedését, a szervezet öregedési folyamatait lassító hatásáról. A vizsgálatok sterint a szelén javítja az immunrendszer működését. Nem véletlen, hogy az olyan fertőző betegségek, mint az AIDS, az ebola, illetve az influenzajárványok a Föld szelénhiányos területeiről, például Kongóból, illetve Kínából indulnak ki. Természetes szelénforrások: búzacsíra, zabpehely, barna rizs, narancslé.
Az egészséges élethez elengedhetetlenül szükséges tápanyagok listája igen hosszú, és egyre bővül. Ideális esetben ezekhez az anyagokhoz ételeinkből is hozzá kéne jutnunk, gyakran azonban egészségünk megőrzésééhez pótlásra van szükségünk.
A VAS néhány baktérium kivételével, minden élő szervezet számára alapvető fontosságú elem. A szervezetben főként fémet tartalmazó fehérjékben található, mert egyéb vegyületeiben sejtméreg is lehet. Legfontosabb formája a vér oxigénszállító fehérjéje, a hemoglobin. Ezen kívül az izom egyik fehérjéjében (mioglobin), szállítófehérjékben, citokrómokban, oxidációs-redukciós folymatokat katalizáló és DNS-szintézist előkészítő enzimekben található meg. A szervezet a bakteriális fertőzések elleni küzdelemben vasat raktároz el a sejtekben, így a kórokozók nem férnek hozzá.
A KRÓM olyan mikrotápanyag, amely csökkenti az inzulinrezisztenciát, így jótékonyan hat a cukorbetegségre. Alacsony szintje viszont szerepet játszhat bizonyos szívbetegségek kialakulásában, és a kognitív funkciók romlásában. Étrendünk nem tartalmaz elegendő krómot, az átlagos bevitel alig egyötöde a napi ajánlott 120 mikrogrammos mennyiségnek. Ráadásul az ételek elkészítése közben a krómtartalom tovább csökken, sőt a szénhidrátban gazdag étrend és a stressz is kiüríti a szervezet krómraktárait. A szervezet krómtartalma az életkorral is csökken, ezért idősebbeknél és különösen cukorbetegeknél szükség lenne krómpótlásra. A kutatások szerint ennek hatására már néhány hét múlva lényegesen javul a szénhidrát-anyagcsere és a vércukorszint, csökken a nassolás iránti vágy, hatékonyabb a fogyókúra, és megszűnik a cukorbetegeknél tapasztalható fáradtság. Az élelmiszerekben, táplálék-kiegészítőkben található króm – az iparban alkalmazottal szemben – nem mérgező. Természetes krómforrások: sörélesztő, gombák, brokkoli, bizonyos növényi magvak, osztriga.
A KOBALT az emberi szervezetben nyomelemként található meg. A B12-vitamin (cianokobalamin) alkotóeleme. Ilyen formában részt vesz a vasanyagcserében, növeli a vörösvértestekben a vérfesték, a hemoglobin mennyiségét. Kutatások szerint a vészes vérszegénység mellett hatékonyan lehet kezelni vele bizonyos fertőző betegségeket, és segít megőrizni az idegsejteket körülvevő, szigetelő funkciót betöltő mielinhüvely épségét, működését. Bizonyos enzimek szabályozásában és stimulálásában is szerepet játszik. Nem egyértelműen bizonyított, de vannak rá adatok, hogy főként időseknél fokozza a szervezet energiáit, csökkenti a fáradtságérzést, segít megelőzni a szellemi leépülést, és javítja a kognitív funkciókat. A cianokobalamint az állati és a növényi szervezet nem tudja előállítani, bioszintézise más mikroorganizmusokban történik. Így az egyszerű kobaltsók adagolása nem jár kedvező biológiai hatással. Korábban leírták, hogy a sör habjának stabilizálása érdekében alkalmazott kobalt nagy mennyiségben szívizomkárosodáshoz, szívelégtelenséghez vezetett. Kobaltforrásként a szervezet számára egyedül a B12-vitamin használható, melynek gazdag forrásai a hús, a tej, a tojás és a káposzta.
Fenti antioxidánsok, nyomelemek hiánya esetén érdemes a pótlást mielőbb megkezdeni, mert hiányuk nemcsak gyorsabb öregedést eredményez, hanem már fiatalon is tartós, esetleg maradandó károsodásokhoz vezethet.
dr. Kökény Zoltán
sebész adjunktus
www.korkontroll.hu
