Az endorfinok valójában olyan ópiátszerű vegyületek, melyek az agyban termelődnek, és neurotranszmitter szerepet töltenek be, azaz kémiai információt közvetítenek. A hormonokhoz és a polipeptidekhez egyaránt hasonlítanak. Egyfajta „belső morfinnak” is tekinthetjük – a szervezet saját fájdalomcsillapítója, amely egyben belső öröm forrása is.
Létezésére a hosszútávfutók által tapasztalt mámor tanulmányozásakor figyeltek fel. Kiderült, hogy az intenzív aerob testmozgás esetén beálló feldobott állapotot az endorfinok és a dopamin szintjének emelkedése, együttes hatása idézi elő. Az endorfin csökkenti a fájdalmak hatását, így nyílt utat enged a dopamin okozta gyönyöröknek, ezáltal feldobott, optimista, euforikus állapot jön létre, melyhez akár hozzá is lehet szokni.
A megerőltető futás mellett az úszás, gyaloglás, a tenisz és például egy kardio-edzés is hasonló eredményt hozhat. A holtponton termelődő endorfin elmossa a fáradtságot, a teljesítmény újra fokozódik, a változás az agyban is érezhető, a hatás pedig az edzés után még órákig tart. Nagy adag endorfin-fröccs árasztja el egész testünket szeretkezés és orgazmus alkalmával. Összehasonlításként, kb. egy teljes órát kell futnunk ahhoz, hogy hasonló mértékű emelkedést érjünk el, ráadásul ezúton párkapcsolatunkat is ápolhatjuk, erősíthetjük.
Egészséges szinten tarthatjuk endorfin készletünket azzal is, ha rendszeresen megajándékozzuk magunkat örömteli élményekkel, lehet ez kirándulás, jó film a moziban, baráti találkozó, vagy bármilyen kedvtelés, ami „pluszt” visz a hétköznapjainkba. A vidámság, a nevetés ugyancsak emeli endorfin-szintünket, ráadásul még az immunműködést is stimulálja, tehát egyenesen gyógyító hatású. Keressük hát vidám emberek társaságát, a mindennapokban inkább a mulatságos, mint a bosszantó dolgokra koncentráljunk! Ha nincs más, hát nézzünk vidám filmet, kabarét, olvassunk vicces történeteket, gondoskodjunk róla, hogy minden napra jusson nevetés! Ne feledjük, a boldog emberek ritkábban betegek! Ennek szöges ellentétét képezik azok az emberek, akiket az izgalom, a félelem dob fel. Ők rajonganak a horrorfilmekért – mi tagadás, esetenként a félelem is serkentheti az endorfintermelést. Az extrém sportok szerelmesei sem akarnak megsérülni vagy meghalni, fáradságukért vélhetően kárpótlást nyújt az érzés, amikor az endorfin elönti egész testüket. Talán meglepő, de maga a napsütés is serkenti az endorfintermelést, nem csoda hát, hogy nyáron sokkal jobb a hangulatunk, mint télen. Jó hír a nap-függőknek, hogy a napvédő krémek nem akadályozzák a jó érzés kialakulását, csak a leégést!
Aki szereti a hasát, egy kocka csokoládéval is feldobhatja magát, endorfintermelést serkentő hatásához ugyanis ennyi is elég. Ne essünk tehát túlzásokba, mert az egyik leginkább addiktív étel a kakaó – könnyen rá lehet szokni! Étcsokoládéból ugyanez terápiás adagnak is tekinthető szív-érrendszeri problémáknál, ráadásul kevésbé kalóriadús.
A csípős ízek kedvelői ismerik a méregerős chilipaprika okozta érzést, ami azon–nali endorfin-termelést vált ki, és nem csak helyileg, hanem az egész testben hat. Az ok: a fájdalomcsillapítás. Igaz ugyan, hogy egyes élvezeti szereknek, drogoknak (pl. heroin, kokain) szintén endorfintermelést kiváltó hatásuk van, de – mint láttuk – szerencsére ennél egyszerűbb és veszélytelenebb módszerek is rendelkezésünkre állnak. Ennek kapcsán feltétlenül szólnunk kell az endorfin és az alkoholizmus kapcsolatáról. Kutatások szerint ugyanis az alkoholfüggőség kialakulásának veszélye jóval nagyobb azoknál, akiknek központi idegrendszerében az átlagosnál alacsonyabb a béta-endorfin szint.
Spanyol kutatók szerint az endorfinhiány örökölhető – így az alkoholizmus egyik genetikai hajlamosító tényezőjeként szerepelhet. Ezt bizonyítja, hogy alkoholista szülők gyerekeinél az átlagosnál jóval alacsonyabb béta-endorfin szintet mértek. Ha az alacsony szinttel rendelkezők hozzászoknak egy külsőleg bevitt szer (pl. alkohol) jelenlétéhez, akkor a saját termelésük leállását követően rendkívül hamar kialakulhat a függőség. A szenvedélybetegekkel foglalkozó szakemberek számára a béta-endorfinok hasznos jelzőmolekulaként (biomarkerként) szolgálhatnak a veszélyeztetettség felismerésére. Ennek alapján az érintetteknek még időben, megelőzésként bizonyos életmódbeli változtatásokat javasolhatnak, amiknek akár az egészséges, tudatos endorfintermelés is részét képezheti.
