Színpompás gyümölcseink
és zöldségeink titka
A szervezetben a molekulákat alkotó elemeket páros számú elektronok kötéseinek sokasága tartja össze, így stabil állapot jön létre. Egyes esetekben azonban páratlan elektront tartalmazó, tehát rendkívül instabil molekula is keletkezik, amely a „páros” állapot elérésére törekszik. Ezek a reaktív molekulák a szervezet „bűnözői”, melyek támadást intéznek sejtjeink ellen.
A szabadgyökök megpróbálják pótolni elvesztett elektronjaikat a környező szövetekből, ennek során különféle biológiai molekulákat (zsírokat, fehérjéket, DNS-t) károsítanak, így az áldozatul esett sejtek szétesnek.
Az oxidatív folyamatok megbetegítő hatásának egyik oka az étrenddel bevitt antioxidánsok túl alacsony szintje, a másik a szabad gyökök képződési sebességének növekedése, amit stressz, fertőzések, sugárzások, mozgáshiány vagy túledzettség, dohányzás, szmog, vegyi terhelések és egyéb tényezők is okozhatnak.
A szabad gyökök részt vehetnek a szívinfarktus, agyvérzés, egyes rákbetegségek kialakulásában, az immunfolyamatok gyengítésében, a Parkinson kór, a dohányzás okozta tüdőbetegségek, ízületi problémák, gyulladásos folyamatok, érkárosodások (plakk-képződés) és szembetegségek (hályog) létrejöttében.
Az antioxidánsok szerepe igen szerteágazó: fel kell kutatniuk és semlegesíteniük a szabadgyököket, csökkentve ezzel a fenti súlyos betegségek kockázatát, emellett ismertek inzulintermelést fokozó, csontritkulást csökkentő, antimikrobás, asztmaellenes, és egyéb kemoprotektív hatásaik.
A belső, azaz endogén antioxidánsok – enzimek, koenzimek, biokatalizátorok – mennyisége nem elegendő, így külső, azaz exogén forrásokra is szükségünk van, melyeket egészséges táplálékaink biztosítanak. Legfontosabbak közülük a C-, E- és A-vitamin, illetve a karotinoidok, valamint a belső antioxidánsok működésére ható cink, réz, mangán, szelén és vas. Ide tartoznak a nem tápanyag jellegű ún. másodlagos metabolitok, a flavonoidok és egyéb növényi színanyagok is, melyek az utóbbi években a kutatások homlokterébe kerültek. Hat karotinoidról bebizonyították, hogy fontos szerepet játszanak az emberi egészség fenntartásában, ezek: az alfa- és béta-karotin, a likopin, a lutein, a kriptoxantin és a zeaxantin. A Q10 vagy az alfa-lipidsav belső és külső anyagnak is számít.
Jó tudni, hogy a külső anti-oxidánsok hatása együttesen sokkal jobb, mint külön-külön. Az E-vitamin a szervezet zsírtartalmú vegyületeiben, sejtmembránokban, és a koleszterinnel összefüggő folyamatokban tesz nagy szolgálatot. A C-vitamin inkább a vérárammal összefüggésben segít, jelentősége igen nagy többek között a rákmegelőzésben és a nyálkahártya-védelemben. A béta karotin (sárga húsú növények), a lutein és likopin (paradicsom) védő hatása szintén jelentős.
Étrendünkben a cukor, valamint a sült, száraz hővel készített, olajban sütött ételek fogyasztása nagyban emeli a szabad gyökök számát, szemben a nyers zöldség- és gyümölcsfélék, illetve a félig megpárolt ételek hatásaival. Az antioxidánsok nagy része (pl. C-, E- és A-vitamin) fényre, hőre, vegyi anyagokra érzékeny. A flavonoidokat leginkább a hő károsítja. Alkalmazzunk tehát csak enyhe párolást, óvatos hámozást, nem áztató mosást!
Sok cink, réz és szelén található a teljes gabonaszemekben, a hüvelyesekben (lencse, vörös lencse, csicseri), a sütőtökben és a diófélékben. A kukoricában zea-xantin, a lucernában, körömvirágban és leveles zöldségekben pedig lutein található, mely a látásélességért felel.
A magolajak (grapefruitmag, szőlőmag, tökmag stb.) egy különleges anyagot, a pycnogenolt tartalmazzák, melyet szinte „csodának” tartanak a rákkutatásban. Természetesen a búza-fűlé, aloé és egyes gyógyteák is bővelkednek elsődleges és másodlagos anti-karcinogének-ben, melyeket egyébként a karfiol, káposzta és brokkoli is tartalmaz.
E színes növények, magvak rendszeres bevitelével tehát mérhetően javítható az életminőség és az életkilátások. Használjuk tehát fel a tudományos kutatási eredményeket egészségünk védelmében!
