Nyugati életmód
– gyulladásos bélbetegségek
Az e betegségcsoportba tartozó Crohn-betegség, kolitisz ulce-róza (fekélyes vastagbélgyulladás) és a meghatározatlan kolitisz egyértelműen a nyugati életmódból fakadnak. Tény, hogy e betegségekben szenvedők körében bizonyos génváltozatok gyakrabban vannak jelen. Ezek mind a fokozott gyulladásos válaszkészséggel, vagy bizonyos bélbaktériumokkal szembeni védtelenséggel állnak kapcsolatban. Ezek a gének mindig is az emberi faj genomjának részei voltak. Mint a legtöbb „genetikailag megalapozott” civilizációs betegség esetén is, a korábban ártalmatlan génváltozatok a nyugati életmóddal interakcióba lépve betegségkockázattá váltak.
A gyulladásos bélbetegségek földrajzilag eltérő gyakorisága tekintetében megfigyelhető egyrészt, hogy a fejlett országokban kiugróan gyakoribb a fejletlen területekhez képest, másrészt az északi országokban szintén sokkal gyakoribb, mint délen. Gyulladásos bélbetegségekben a D-vitamin szintje általában igen alacsony, s minél alacsonyabb, annál súlyosabbak a betegségtünetek. Mivel a D-vitamin immunműködést szabályozó hormon, utánpótlását a téli időszakban felnőttek esetében napi 5-10 000 NE fogyasztása biztosítja.
Visszatérve a bélbetegségekre, a fejlett és fejletlen országok közötti különbség óriási: az izraeli népességhez képest például a beduinok közt 50-80-szor, a polinéziai bennszülöttek közt pedig 200-százszor ritkább, mint az új-zélandi lakosság körében. A nyugati életmód térhódításának nyomán – például Indiában – a korábban szinte ismeretlen gyulladásos bélbetegségek száma rohamosan nő. Magyarországon az elmúlt 30 évben ugyancsak 10-szeres a gyakoriság növekedése.
Az autoimmun és allergiás betegségek higiéné hipotézise szerint, a különféle gyermekkori bakteriális, vírusos fertőzések és parazitafertőzöttség fontos része a normál immunműködésnek. A növekvő higiénia tiszta ivóvizet, csatornázottságot, csíramentes élelmiszert, kisebb zsúfoltságot (pl. kevesebb testvért), a környezet nagyfokú csiramentességét és gyakori antibiotikus kezelést, védőoltást jelenti. Mivel az ember évmilliókig együtt élt különféle mikroorganizmusokkal, az immunrendszer normál működésének kialakulásához szükséges a különféle kórokozókkal való korai találkozás.
A nagyfokú higiénia és a nyugati táplálkozás alapvetően képes megváltoztatni bélflóránkat. Ismert, hogy a bélflóra óriási hatással van egészségünkre, a bélbaktériumok nem csak táplálnak minket, feldolgozva a belekbe jutott táplálék jórészét, hanem megfelelő működésükkel szabályozzák immunrendszerünket is.
A bélflóra kialakulása a szülőcsatornán való áthaladással, majd később a szoptatással kezdődik. A császármetszéssel születettek nem kapják meg anyjuktól a megfelelő bélbaktérium-adagot, s bennük könnyebben telepednek meg kártékony baktériumfajok.
Bizonyított, hogy a szoptatás jelentős védőhatást jelent a későbbi gyulladásos bélbetegségekkel szemben.
A korai években adott antibiotikumok jelentősen károsíthatják az egészséges bélflórát. Mivel a nyugati étrend elsősorban gabonafélékre és egyéb gyorsan felszívódó szénhidrátokra épül, hiányoznak az étrendből a bélflórát tápláló prebiotikumok, így a számunkra kedvező baktériumtörzsek visszaszorulnak, a finomított szénhidrátokat kedvelő veszélyes törzsek viszont elszaporodnak. A gyulladásos betegségekben a megváltozott összetételű bélflóra korrigálására ígéretes kísérletek folynak megfelelő probiotikumok, azaz a bélben megtelepedni képes hasznos baktériumok kapszulában történő szedésével.
A bélfal folytonosságát a bélhám sejtjeinek egymáshoz tapadása biztosítja, azonban a sejtek közötti mikroszkopikus rés bizonyos kémiai, hormonális és immunológiai hatásokra kitágulhat. Ekkor a sejtek közötti réseken át emésztetlen tápanyag részecskék, fehérjetöredékek, kórokozók juthatnak át a szervezetbe. A bélfalon átjutott anyagok a bélhámban, illetve az egész szervezetben immunválaszt váltanak ki. Az autoimmun folyamatokban és specifikusan a gyulladásos bélbetegségekben a szivárgó bél jelenségnek meghatározó szerepe van.
Vizsgálatok bizonyítják, hogy gyulladásos bélbetegségben fennáll a szivárgó bél jelensége, mely valószínűleg már a betegség kezdete előtt kialakul – a szivárgó bél a gyulladásos betegségek egyik oka. A betegség kiújulását mindig megelőzi a bél áteresztő képességének növekedése. A beteg egészséges házastársánál is kimutatható ugyanis a bélfal fokozott áteresztése, vagyis a közös táplálkozási szokások okozzák a szivárgó bél jelenségét.
A nyugati táplálkozás számos élelmi anyaga, a megváltozott bélflóra és a különféle fertőzések is fokozzák a bél áteresztő képességét. A gabonafélékben található gliadin (a glutén alkotórésze), a teljes kiőrlésű gabonafélékben található WGA-lektin, a hüvelyesekben található különféle lektinek, az alkohol, a nem szteroid gyulladáscsökkentők (aszpirin, Aleve, Algoflex, Kataflam stb.) mind áteresztővé teszik a bélfalat. A gliadin nem csak glutén-érzékenyekben, hanem mindenkiben fokozza a bélfal szivárgását.
A burgonyafogyasztás ugyancsak komolyan fokozza a bél áteresztőképességét a benne található mérgező szaponin, szolanin és kakonin tartalma miatt. Utóbbi két toxin hatását különösen felfokozza a szeletelt burgonya olajban való kisütése. Egyes tudósok szerint, ha a burgonyát ma akarnánk bevezeti a táplálkozásba, a hatóságok nem engedélyeznék. Kutatók szerint nem véletlen, hogy a sült burgonya gyakori fogyasztása és a gyulladásos bélbetegségek egyaránt a modern nyugati társadalmakra jellemző. A szolanin és változatai minden, a burgonyafélék családjába tartozó növényben megtalálható, így a paradicsomban, a paprikában és a padlizsánban is. Paradicsom esetében elsősorban a zöld paradicsom kerülendő, az érett paradicsomban mérgező anyagot nem mutattak ki. A padlizsánban a szolanin tartalom csekély. Az érett paprika ugyancsak tartalmaz mérsékelt mennyiségben szolanint. A szolanin a szervezetben felhalmozódik, ezért gyulladásos bélbetegségben egyik burgonyaféle fogyasztása sem ajánlott.
Számos kutatás vizsgálja a különféle élelmi anyagok szerepét a gyulladásos bélbetegségek kialakulásában. Ebből a szempontból elsősorban a földműveléssel bevezetett élelmiszerek (gabonafélék, burgonya, rizs, kukorica, cukor, tej, növényi olajok) kerülhetnek „gyanúba”.
A paleolit táplálkozás többek közt a bélfal áteresztést fokozó hatásuk miatt, nem ajánlja még egészséges embereknek sem ezen ételek fogyasztását, ugyanis a nyugati ember számos megbetegedése (autoimmun betegségek, rák, allergiák) összefügg a szivárgó bél jelenségével.
A gyulladásos bélbetegségek kezelésében a paleolit étrendtől elsősorban a betegség hosszú távú javulása, és a tünetmentes időszakok megnyúlása várható. Kiegészítő terápiaként ajánlható még a kurkumin is, mely a vizsgálatok szerint, több ponton is beavatkozik a gyulladásos folyamatokba, gátolva gyulladáskeltő anyagok termelődését.
