Elhízás és bélflóra
A nyugati világ kétharmada túlsúlyos vagy elhízott, s ez az arány a prognózisok szerint romlani fog. A közegészségügy azt fújja, hogy az elhízás oka a túlevés és a mozgáshiány.
Egy amerikai vizsgálatban 20 000 nő táplálkozását tervezték és követték 8 éven át. Az elfogyasztott kalóriát napi szükségletük 20%-ával csökkentették, így 8 év alatt átlagosan 10 kg-ot fogytak, pedig a számítások szerint, már az első évben 15 kg-ot kellett volna leadniuk. Nehéz tehát elhinni, hogy nyugaton a túlsúly oka az, hogy mindenki lusta haspók. Könnyebb az embereket hibáztatni, mint elismerni, hogy a nyugati étrenddel van a baj.
Elfogyasztott táplálékunk nagy részét a bélbaktériumok dolgozzák fel, részben önmaguk táplálására, részben számunkra teszik hasznosíthatóvá. Beleinkben több baktérium él, mint amennyi testünk sejtjeinek száma. Székletünk szárazanyag-tartalmának 30%-át is elhalt baktériumok teszik ki. Bélrendszerünkben 500–1000 baktériumtörzs él, de közülük csak 40–50 a domináns. Szervezetünk és bélbaktériumaink között az evolúció során sajátos szimbiózis alakult ki.
Az ember évmilliókon keresztül paleolit táplálkozást folytatott, ugyanezt tették a bennünk, velünk harmóniában élő domináns baktériumtörzsek. E táplálkozás fontos része volt a sok növényi rost, amire specializálódott baktériumok tömege vetette rá magát. A nyugati étrend más összetétele bizonyítottan átalakítja a bélflóra szerkezetét is. Addig háttérbe szorított törzsek megerősödnek, elnyomva a számunkra hasznos törzseket. Mérgező tevékenységük eredménye számtalan emésztési zavar, puffadás, székrekedés, hasmenés, gyulladás, stb. Kutatások kapcsolatot találtak a megváltozott bélflóra és az allergiás, illetve autoimmun betegségek között.
Bélflóránk jelentős kalóriát von ki számunkra az elfogyasztott táplálékból. Kiderült, hogy az elhízás a speciális bélflóra-összetétellel is kapcsolatban áll. Elhízott állatokban a bélflóra összetétele egészen más volt, mint sovány társaikban, s annak ellenére híztak, hogy kevesebb ételt kaptak, mint a soványak.
Amikor hízásra hajlamos állatokból átvitték a bélflórát sovány állatokba, azok is hízásnak indultak, pedig nem kaptak többet enni. Ugyanezt fordítva is elvégezték: a sovány állatok bélflórájától az elhízott állatok az ételadag csökkentése nélkül fogyni kezdtek.
Embereken végzett vizsgálatban egy évre megváltoztatták a résztvevők étrendjét, így bélflórájuk is átalakult, és fogyni kezdtek.
A csecsemők a bélflórát anyjuktól kapják születéskor, s annak összetételéből meg tudják jósolni, hogy melyik gyermek lesz elhízott 7 éves korában. Különböző súlyúak esetében a bélflórájuk is eltérő: az elhízottban olyan törzsek dominálnak, melyek több energiát vonnak ki a táplálékból, míg a normál súlyú testvérben a kevesebb kalóriát nyújtók voltak többségben.
A bélflóra vizsgálatai magyarázatot adnak arra, sok ember miért sovány azon az étrenden, amitől a másik hízik.
A bélflóra összetétele meghatározza, mennyi kalóriát tud kivonni egy ember a táplálékából. A természeti népek szénhidrátszegény, rostokban, fehérjékben gazdag étrendje valószínűleg olyan bélflórát eredményez, mely ellene dolgozik az elhízásnak.
A nyugati étrend ezzel ellentétben, sajátos összetételével olyan irányba tolja el a bélflóra baktérium fajainak az arányát, hogy a nagy energiát termelő fajok szaporodnak el, ez vezet elhízáshoz. Mindezt nyugati étrenden tartott állatok vizsgálata is igazolta.
Mivel a táplálkozás megváltoztatása idővel módosítja a bélflóra összetételét is, a paleolit táplálkozásra való áttérés nemcsak a megváltozott táplálékösszetétel miatt, hanem a módosult bélflóra miatt is tartósan normál testsúlyt eredményez.
