A napfényvitamin
Egész évben mindössze augusztusban közelíti meg a lakosság D-vitamin szintje azt a mértéket, amely fölött már nem beszélhetünk hiányállapotról. Az év nagy részében a lakosság D-vitaminhiányban szenved.
Induljunk ki abból, hogy az ember evolúciója során rengeteget tartózkodott a napon, és nem igen viselt ruhát a nagy melegben. A természeti népek ma is így élnek az Egyenlítő környékén. A mérések azt mutatják, hogy az első bőrpírig tartó 15-20 perces napozás során bőrünkben 10-20 ezer NE D-vitamin szintetizálódik. Ahogy lebarnulunk, a D-vitamintermelés intenzitása csökken, továbbá a fölöslegesen termelődő D-vitamin a napfény hatására le is bomlik. Vagyis a folyamatos napon tartózkodás nem vezethet D-vitamin túladagoláshoz.
Megmérték a folyamatosan napon élő és dolgozó emberek vérében a D-vitaminszintet, hogy megtudjuk, mennyi a napozással elérhető legmagasabb szint, ami ezek szerint még biztosan nem ártalmas. Porto Rico-i farmerek vérében 90 ng/ml-t, a maszájoknál 67, a hadza törzs tagjainál 68 ng/ml-t mértek. UV-lámpával történő „napozások” során a legmagasabb mért érték 110 ng/ml volt. Ehhez képest 90-110 ng/ml szintet szájon át szedve napi 10-25 000 NE D-vitamin szedésével lehet elérni.
A D-vitamin hasznosulása a szervezetben egyénenként eltérő, ezer dologtól függ (pl. a nemtől, az életkortól, a testsúlytól, a veseműködéstől stb.). Maximum annyi D-vitamint érdemes szedni, ami olyan vérszintet alakít ki, mint a folyamatosan napon élőké. Ez 70-100 ng/ml körül van, amit leginkább csak terápiás célból érdemes elérni, például fertőző vagy egyéb súlyosabb betegségek esetén.
Ha napi 5000 NE-et szednek, majd 1-2 hónap múlva vérvétellel megméretik a D-vitamin szintjüket, az orvossal konzultálva ennek alapján könnyebben megállapítható a személyre szabott napi szükséges adag. Így elkerülhető mind a túladagolás, mind a túl alacsony D-vitaminszint. Ez utóbbi az igazán nagy veszély. (Forrás, további info – Szendi Gábor: Napfényvitamin c. könyve, Jaffa Kiadó)
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
