Titokzatos sejtvándorlás
Okozhat-e egy anya rákot születendő gyermekének? Igen, okozhat. Új könyvemben, ami az emberi DNS világából vett hátborzongató és különös történetek gyűjteménye, külön fejezetet szántam egy esetnek, amiben egy terhes japán nő leukémiájával megfertőzte magzatát. Az anya rákos sejtjeinek sikerült bejutniuk a magzatba úgy, hogy megváltoztatták DNS-üket, ezzel „láthatatlanná” váltak a baba immunrendszere számára.
Az emberek többsége, ráadásul a legtöbb orvos is, úgy tanulta, hogy a méhlepény nem engedi, hogy bármi átjusson az anya testéből a magzatba és viszont. Ez azonban csak hellyel-közzel igaz. A tudósok a test egészséges sejtjeinek folyamatos vándorlását figyelték meg a méhlepényen keresztül mindkét irányban.
Ez azt jelenti, hogy minden nő, aki már szült vagy csak volt terhes, de terhességét megszakította vagy elvetélt, valószínűleg gyermekére hagyott párat saját sejtjeiből. Hasonlóképpen, az élő vagy elvetélt gyermek is valószínűleg adott sejtjeiből Édesanyjának. A sejteknek ezt a keveredését mikrokimerizmus-nak hívják (Kiméra, a mitológiai szörny után, ami különböző állatok testrészeiből áll össze).
A tudósok a mikrokimerizmus bizonyítékaival az anyákban és gyermekeikben elsősorban a vérben és a csontvelőben találkoztak. Azonban a sejtek más szervekbe is képesek behatolni – a Fred Hutchinson Rákkutató Központ (FHCC) új vizsgálatának tanúsága szerint, még az agyba is.
Az FHCC kutatócsoportja ötvenkilenc, 32 és 101 éves kora között elhunyt nő agyának DNS-ét vizsgálta meg. Az egyszerűség kedvéért, egy dys14 nevű gént kerestek, ami csak az Y-kromoszómán fordul elő, tehát kifejezetten férfikromoszóma, felbukkanása a női szervezetben tehát, a mikrokimerizmus egyértelmű bizonyítéka lenne. A vizsgálat az alanyok 63%-ának agyában talált férfi DNS-t, köztük egy 94 éves kort megélt hölgynél is, ami a férfi sejtek elképesztő életképességét mutatja.
Az FHCC kutatásának célja a mikrokimerikus sejtek jelenléte és az Alzheimer-kór összefüggésének vizsgálata volt. Azon nők, akikben mikrokimerikus férfi sejteket találtak, 60%-kal alacsonyabb arányban lettek Alzheimer-kórosak, mint a többiek. Néhány tudós azt vetette fel, hogy a (női vagy férfi) mikrokimerikus sejtek befolyásolhatják az ember autoimmun betegségre való hajlamát, amiben van ráció. Azoknál a nőknél, akikben mikrokimerikus sejteket találtak, az autoimmun sokízületi gyulladásnak kisebb volt az előfordulási aránya, ugyancsak ritkább volt körükben az emlőrák (habár a vastagbélrákra ennek az ellenkezője igaz). Mindazonáltal fogalmunk sincs, mi a szerepük ezeknek a mikrokimerikus sejteknek, ha egyáltalán van szerepük. Feltevéseink szerint, egyes esetekben javíthatják a nők egészségét.
A gyermek és anya közti oda-vissza sejtvándorlást tekintve, igen megindító, hogy egy anyának, még ha el is veszíti gyermekét, marad belőle egy kis emléke teste mélyén elrejtve. Ugyanígy, halála után mindannyiunkban tovább él egy kis rész Édesanyánkból függetlenül attól, mióta nincsen már az élők sorában.
A vizsgálat tanúsága szerint, ezek a sejtek képesek bejutni testünk legszentebb helyére, az agyunkba is, és onnantól fogva nemcsak egyszerűen élnek ott, hanem ki tudja, talán erősebbé is tesznek bennünket.
Forrás: Sam Kean: How Your Child’s DNA Invades Your Brain,
Psychology Today Blog 2012. október 9.
Fordította: Szabó-Velvárt László,
a teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
