A fénytől, színektől és energiától harsogó nyár a sütkérezés és lubickolás mellett kitűnő lehetőséget ad arra, hogy rendet tegyünk. Itt nem a nagytakarításra, a pince és padlás éves selejtezésére gondolunk, sokkal inkább a belső rend és egyensúly helyreállítására, megerősítésére, tudatosítására.
Az év során, a nagy rohanásban észrevétlenül rakódnak ránk olyan terhek, melyeket nem igazán szeretnénk cipelni, felvállalni. Olyan gondok, fájdalmak, melyekkel nem tudunk szembenézni, óhatatlanul a „szőnyeg alá” kerülnek, ahonnan majd egyszer, valamikor, ha ráérünk, elővesszük. Sok közülük talán évek óta várakozik erre, egyre mélyebbre kerül, meg nem szűnik, csak a lyuk, melyet lelkünkön ütött, mélyül az idők során. Egyre több réteg fedi, s ha valamilyen formában hirtelen a felszínre tör, megmagyarázhatatlan véletlennek tekintjük a „sebet”, mely immár testünkön tátong – megfelelő latin névvel ellátott betegség formájában.
Sokan a szilveszteri fogadalmakhoz kapcsolódóan, egy pohár pezsgő mellett végeznek számvetést, mi mindent történt (velük) az előző évben, mit fognak másképp csinálni Újévtől. Idő sincs végig gondolni az év személyes történetének következményeit, s ugyancsak hiú ábránd január 1-jén tiszta lappal indulni jó szándékú fogadalmakkal megrakodva.
A nyári három hónap során nagyobb esélyünk van rá, hogy méltó módon időt szenteljünk a munka és család mellett önmagunkra legalább néhány csendes óra erejéig.
Ahogy a legtöbb gyógyító kúra méregtelenítéssel kezdődik, melyhez gyógyszerek helyett jó esetben a gyógynövényeket hívjuk segítségül, úgy a „lelki méregtelenítést” is leginkább a természetközelség támogatja. Minél háborítatlanabb természeti közeget találunk e célra, annál jobb.
Sokaknál – különösebb lelki terhek nélkül is – az év során a természettől való elszakítottság (városi, irodai környezet) önmagában is testi-lelki panaszokhoz vezethet. Ilyen esetekben a „természet leheletét” órákon át beszívva automatikusan helyreáll a rend, a nyugalom és energiával feltöltődve térhetünk haza. A természetben élő, kertben, szántóföldön dolgozó embereknél ez gyakran automatikusan megtörténik, figyelmüket nem köti úgy gúzsba a számítógép, így gondolataik munka közben is szabadon szárnyalhatnak.
Akinek a batyuját azonban sok teher húzza, annak érdemes ezeket nyugodtan, őszintén, sietség nélkül számba vennie, és hitrendszere szerint akár ima, akár meditáció, akár racionális döntések sorozata által minél többet letenni belőlük.
A kor egyre feszítettebb követelményei közepette egyre többen annyira megkeményednek, hogy nevetni is alig, de sírni végképp nem tudnak. Óriási megkönnyebbülés pedig, ha valaki képes fájdalmait, csalódásait, feszültségeit kisírni magából (közben rengeteg stressz-hormon is távozik a szervezetből).
Nem csak annak terhe húz, amit velünk tettek, hanem, amit mi követtünk el másokkal szemben. Gyakoroljunk önkritikát e téren és bocsássunk meg magunknak, de ne feledjünk el másoktól is bocsánatot kérni, ugyanis hatalmas erőforrás rejlik ebben is.
Aki tud sírni, annak talán nevetni is könnyebb. Örülni és értékelni mindent, ami élete során megadatik. Találjuk meg minden napunkban azt, amiért hálát adhatunk! Bőven elég ehhez a jól végzett munka öröme, a bennünket kívül-belül körülvevő rend, vagy akár az előttünk álló nyár csodája.
A közmondás szerint „ki mint vet, úgy arat”. Kívánjuk a Kedves Olvasónak, hogy alapozza meg az előttünk álló nyári hónapokat értékes, előre mutató, egészséget hozó programokkal, tevékenységgel, melyhez tanácsokat, ötleteket bőséggel talál magazinunkban!
Elégedett, derűs nyarat kívánunk!
a Paramedica
