Sajnos a nyár folyamán igen sokan utóbbit választották. Távoztak közülünk, mivel vagy idős koruk, vagy fiatalabbként, szív-érrendszeri betegségük miatt már nem tudtak megfelelni a jelenleg uralkodó „klimatikus követelményeknek”.
Nincs tehát tévedés, lehetnek – sőt lesznek is – nagy szélsőségek, nagy hideg, nagy vihar, özönvízszerű csapadék, a tendencia viszont mindenképp a globális felmelegedés irányába mutat. Mindez számunkra azt jelenti, hogy búcsút mondhatunk a régi, kellemes 26-28-30 fokos nyaraknak, melyek manapság talán ősz elején, az „indián nyár” idején köszöntenek ránk. Embernek, állatnak, növénynek egyaránt „meg kell oldania” a 40 fokos, aszályos nyarak túlélését, hiszen nem költözhetünk az Északi-sarkra – nem lehet megoldás, hogy mindannyian Észak felé meneküljünk.
Érdemes tanulnunk a déli népektől: megfigyelni, hogyan élnek, milyen növényeket termesztenek, milyen az életritmusuk, napi időbeosztásuk, hogyan vészelik át a hőséget. Náluk – a melegben – az „idő kereke” gyorsabban forog, erre is gondolnunk kell.
Látva a melegtől félholt embereket, a mezőkön kiszáradt kukoricát, napraforgót, a hatalmas mezőgazdasági károkat, a feltartóztathatatlanul érkező újabb kihívásokat, elgondolkodtató, hogy vajon milyen mértékben kell változtatnunk évszázados hagyományainkon, hogy környezetünk élhető, és saját életformánk, egészségünk fenntartható legyen.
Már nem engedhetjük meg magunknak a lustaságot, „lazaságot”, semmittevést! Meg kell erősödnünk minden téren, s ehhez nagy önfegyelem, lelkierő kell. Hosszú távon az evolúció is menthetetlenül kiszelektálja a gyenge, alkalmazkodásra és fennmaradásra képtelen „egyedeket”. Marad, aki erős, szívós és teherbíró. Elpuhult, kényelmes, esetleg függőségekkel terhelt életet élni manapság igen nagy luxus.
Hogyan neveljünk egészséges gyereket? – teszi fel a kérdést cikkében egyik szakírónk. Hogyan is nevelhetnénk, ha saját magunkból nem „nevelünk” erős, kitartó, egészséges felnőttet? A gyermek számára alapvető motiváció a szülői példa, az otthoni gyökerek és az életminta, mely nemcsak a lélekben, de sejtszinten is valahogy rögzül.
Ha nem önmagunkért, legalább gyerekeink, unokáink kedvéért ne végezzünk minden nap „önpusztítást”! Maradjunk még itt – ha lehet – minél tovább, együtt!
Ha igaz, hogy a nyugati típusú társadalmakban élők, dolgozók között talán már nincs is tökéletesen egészséges ember, csak olyan, akit még nem vizsgáltak ki rendesen, s nincs diagnosztizálva, akkor ideje e téren előbbre lépnünk.
Ne éljünk betegségtudatban, jó a pozitív életszemlélet, de egyes helyzetekben a „nem tudás” veszélyes is lehet. Használjuk tehát a megelőzés, az egészségfenntartó életmód mellett a modern szűrővizsgálatok nyújtotta lehetőséget és biztonságot is.
Jelen lapszámunkat különösen a magukat túlhajszoló, agyondolgozó, saját testi-lelki igényeiket, szükségleteiket háttérbe szorító, s talán még egészségesnek is „látszó” sorstársaink figyelmébe ajánljuk, de egészségmegőrző tanácsaink mindenki számára hasznosak lehetnek, íme, közülük az egyik: ha munkamániás, vagy rendszeresen sportol, ne müzlit egyen reggelire! Miért? Cikkeinkből ez is kiderül.
Kedves Olvasó, merítsen cikkeinkből testhez álló ötleteket saját egészség-programjához, melyhez a nyári kánikula után talán egy kellemesebb „indián nyár” is hozzájárulhat.
a Paramedica
