A Földön sok milliárd ember tapasztalja meg naponta ugyanezt a jelenséget, mely veszélyeket hordoz és jelentős gazdasági károkat is okoz. Elalvással küzdve, gyengébb reakcióidővel vezetni, tompán, álmosan kritikus döntéseket hozni, az ebéd utáni menetrendszerű teljesítménycsökkenés idején hibákat halmozni vagy lemaradni a munkában, mindez nem ritka jelenség.
A kutatók évtizedek óta vizsgálják a táplálkozás és az éberség kapcsolatát. Abból indultak ki, hogy az agy a működéséhez glukózt, azaz a szervezet által a szénhidrátokból előállított egyszerű cukrot használ fel energiaforrásként. A szokásos, nyugati típusú, szénhidrátdús reggelit fogyasztóknak egy ideig hatékonyabban működött az agya, mint annak, aki nem reggelizik. Fontos dolog a reggeli, mert serkenti az agyműködést, ám a szénhidrátdús étkezés csak fél-egy órára dobja fel az embert, utána kifejezetten romlik a teljesítmény és jön az álmosság. Ennek oka, hogy a hirtelen megnövekedett vércukorszintet az ezt követő inzulinlöket kitakarítja a vérből, a vércukorszint leesik, kialakul a hipoglikémia, mely kifejezetten rontja a szellemi teljesítményt és az éberséget. Mindez különösen igaz azokra, akiknél a vércukorszint szabályozása már károsodott. 2-es típusú cukorbetegek vizsgálatával kimutatták, hogy az alacsony glikémiás indexű, azaz lassan felszívódó szénhidrátok fogyasztása ugyanakkor jelentősen javítja a szellemi teljesítményt. Ennek oka, hogy azok lassabban és egyenletesebben emelik meg a vércukor szintjét, s ez stabilizálja az agy működését.
Az agy számára szükséges glukóz mennyiséget egyébként a máj még akkor is előállítja, ha valaki csak zsírt és fehérjét fogyaszt, mint például hagyományosan az eszkimók vagy a maszájok. Az egyenletes, alacsony szintű glukózellátottság sokkal inkább kedvez az agyműködésnek, mint az erősen ingadozó vércukorszint, ami jellemzi a nyugati népességet.
Egy korábbi vizsgálat összehasonlítva a szénhidrát, a zsír és a fehérje hatását a szellemi teljesítményre kimutatta, hogy a leghatékonyabb teljesítményt a zsírfogyasztás eredményezte. A szerzők szerint ez annak tulajdonítható, hogy a zsírfogyasztás után volt a legstabilabb a vércukorszint, tehát az agy egyenletesen volt cukorral ellátva.
A vér magas glukóz tartalma tehát álmosító, tudati szintet csökkentő hatású, míg a fehérjék serkentik az éberséget és a tudati nívót. Ha a táplálék elég sok fehérjét tartalmaz, az gátolja a glukóz hatását. Azaz, ha fehérjedús és szénhidrátszegény táplálkozást folytat valaki, akkor éberebb lesz, szellemi teljesítménye nő, s megszűnik az étkezések után jelentkező álmosság.
Az agy optimális működését tehát a fehérje- és zsírdús, szénhidrátban szegényebb, főként alacsony glikémiás indexű szénhidrátokat tartalmazó étrend szolgálja. A nyugati szénhidrátdús étrend rontja az agy működését. A demenciát és az Alzheimer-kórt ma már 3. típusú cukorbetegségnek tekintjük, s kialakulásukat az évtizedeken át fogyasztott finomított szénhidrátoknak köszönhetjük.
Összefoglalva, a szénhidrátdús táplálkozás több mechanizmuson keresztül rontja rövid és hosszú távon az agy működését:
1. Szénhidrátdús étkezés után megugrik, majd lecsökken a vércukorszint, s mivel az agynak az egyenletes vércukorszint optimális, az ingadozás lerontja a teljesítményét.
2. A rendszeres szénhidrátdús táplálkozás inzulinrezisztenciát idéz elő az agyban, csökken az agyi inzulintermelés is, ez rontja az agysejtek cukorfelvételét, hosszú távon ez Alzheimer-kórhoz vezethet.
3. Az agy éberségét fenntartó neuroncsoport (orexin/hypocretin neuronok) szénhidrát bevitelkor csökkenti működését, a fehérjétől pedig növeli, azaz a fehérjedús táplálkozás ébren tart, a szénhidrátdús táplálkozás rontja az éberségi szintet, álmossághoz, aluszékonysághoz vezet.
A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
