A tehéntej kalciumtartalma vitathatatlanul magas, azonban egyre többen számolnak be olyan kellemetlen hatásairól is, melyeket a köznyelv egyszerűen „tejallergiának” nevez. Annak érdekében, hogy tisztán lássunk e kérdésben, és helyesen dönthessünk a tehéntej fogyasztásával kapcsolatban, érdemes megismernünk a tehéntej-allergia és a tejcukor-érzékenység közötti különbséget.
Tehéntej-allergia
A tehéntejben lévő fehérjére adott kóros immunválasz következménye. Korhoz kötött betegség, a betegek 90%-a allergiáját hároméves korra „kinövi”, mindössze 10%-ban lehet számítani az allergia későbbi életkorra való elhúzódásával.
Az élet első hat hónapjában feltétlenül szükséges az anyatejes táplálás, hiszen a csecsemők szervezete ekkor még kevéssé képes megbirkózni az idegen fehérjékkel, így a szoptatás egyben az allergia megelőzésének egyik leghatásosabb módja is, pótlására vagy helyettesítésére tehát nem tehéntejet, hanem a megfelelő tápszert javasolt alkalmazni. Tévhit, hogy a kecsketejet és juhtejet a tehéntej-allergiában szenvedők fogyaszthatják, hiszen ezek fehérje-összetétele is hasonló, ezért ugyanúgy allergizálhatnak. Biztosan tehéntej-allergia áll fenn, ha a panaszok a tej megvonása után megszűnnek, ismételt adásakor pedig újból jelentkeznek.
A korai tünetek azonnal vagy néhány órán belül jelentkeznek. Ezek rendkívül súlyosak és egy csecsemő szempontjából életveszélyesek is lehetnek. Jellemzően a tej fogyasztása után hányás, hasmenés, bőrkiütés, viszketés tapasztalható, esetenként olyan gégevizenyő alakulhat ki, amely fulladást okozhat.
A késői tünetek napokkal, hetekkel a tehéntej étrendbe iktatása után jelentkeznek. A gyermeknek gyakran fáj a hasa, nyugtalan, fáradékony és bőrkiütések jelennek meg testén, súlyfejlődése lelassul.
A tehéntej-allergia kezelése elvileg egyszerű: ki kell iktatni az étrendből minden tehéntej-fehérjét tartalmazó ételt, féléves kor felett pedig a fehérje szükségletet elsősorban szárnyas húsokkal fedezzük. (A marha- és borjúhús a tehéntej-fehérjével rokon fehérjét tartalmaz, ezért nem javasolt.
Tejcukor-érzékenység
A laktóz-, más szóval tejcukor-érzékenység a tejcukorbontó enzim csökkent működésének vagy hiányának a következménye. Az addig panaszt nem okozó tej, vagy egy bizonyos mennyiségű laktóztartalmú táplálék elfogyasztása után fél-két órával hányás, haspuffadás, görcsös hasi fájdalom, hangos bélhangok, émelygés, rossz közérzet, híg, vizes hasmenés jelentkezhet, mely tünetek 24-48 óra múlva megszűnnek.
Tejtermékek, főleg a savanyú tejkészítmények ilyen panaszt általában nem okoznak, tehát ezek (pl. sajt, joghurt, kefir stb.) a tűrőképességnek megfelelően továbbra is fogyaszthatók, a tejcukorbevitelt a tej megvonásával kell csökkenteni.
Vásárláskor ajánlatos gondosan tanulmányozni a kiválasztott élelmiszerek összetételét jelölő feliratot, mivel egyes betegeknél a legkisebb mennyiségű laktóz is kiváltja a tüneteket. Rejtett formában laktózt tartalmazhatnak például a húskészítmények, a konzervek, a péksütemények, a jégkrémek és egyéb édességek is.
Dr. Pálffy Márta
