Cenzúrázatlan egészség
Lassan 70 éve hagyjuk figyelmen kívül Szent-Györgyi Albert mottónkban szereplő megállapítását, pedig érdemes lenne megszívlelni, nemcsak azért, mert egy Nobel-díjas tudós mondta, hanem sokkal inkább azért, mert ő még 93 évesen is fiatalos, friss, fürge és egészséges volt.
Ugyancsak ő állapította meg, hogy „a jelenkor orvostudománya torz. Mint orvostanhallgatónak vég nélkül a betegségekről kellett előadásokat hallgatnom, de egyre sem emlékszem, ami az egészségről, az igazi egészségről szólt volna.”
Bizonyára minden orvos ismeri a régi bölcsességet: „Medici curat, Natura sanat”, azaz az orvos kezel, a Természet gyógyít. Valóban, a mai orvostudomány – kevés kivételtől eltekintve (ilyenek például a sürgősségi ellátás, vagy a baleseti sebészet) – a jelenlegi módszereivel nem tud MEGgyógyítani embereket. Kezel, sőt gyakran túl is kezel, enyhít, csillapít bizonyos tüneteket, elér átmeneti javulást, de nem gyógyítja meg a betegséget. Különben azt mondaná az orvos a magas vérnyomásra, hogy „kezeljük a probléma gyökerét, aztán örökre el is felejtheti ezt a panaszt, nem kell élete végéig vérnyomás-csökkentőket szednie”. A csontritkulásra pedig azt, hogy „megoldjuk a problémát, szépen visszaépítjük a megritkult csontokat, nem nagy ügy”. Jelenleg sajnos még nem így fest egy orvosi vizit koreográfiája.
Ha valaki ideges, nyugtatót kap anélkül, hogy megszűntetnék a feszültség valódi okát. Ha álmatlan, altatóval kábítják, a magas vérnyomásra is gyógyszert kap, de hogy mitől ment fel, senkit nem érdekel. Mennyi idő alatt gyógyul meg? Meddig kell szednie? Örökké?
Az is tévedés, hogy az antibiotikumok véglegesen meggyógyítják a fertőző betegségeket, helyesebben a fertőzöttség tüneteit mutató alap-betegséget. A fertőzés keletkezéséhez előbb meg kell gyengülnie az immunrendszernek, csak ezután jöhet szóba a vírusok, baktériumok sikeres támadása. A gyógyszerrel átmenetileg kihúzzuk a beteget a gödörből, majd útjára bocsátjuk ugyanolyan nyamvadt immunrendszerrel? Nem véletlen, hogy a hűléses, náthás betegségek rendszeres látogatók a gyenge védekező-rendszert cipelőknél. MEGgyógyítani annyit jelentene, hogy helyrehozni a meggyengült immunrendszert, ami aztán végleg, vagy legalábbis hosszú távon tartani tudná magát a kórokozókkal szemben.
Komoly zűrzavart jelent, hogy nincs pontos meghatározása annak, mi számít tünetnek, és mi betegségnek, így rengeteg tünetet betegségnek titulálnak. Erre nem én jöttem rá, hanem Selye János, a stressz-elmélet világhírű kidolgozója. Őt már negyedéves orvostanhallgató korában ki akarták rúgni az egyetemről, mert rászólt a professzorra, aki a sokféle betegség elkülönítésére oktatta épp a hallgatókat, hogy legyen szíves a lényegről beszélni – a gyökerekről. Selye rájött, hogy az összes betegség valamilyen módon egy tőről fakad, s minél tovább marad kezeletlen az alapvető ok, annál többféle betegségnek hitt tünetet produkál, s ide fel lehetne sorolni a BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) vastag kötetének teljes tartalmát. Az ok kezelésével a tünetek többnyire automatikusan megszűnnek.
A létfontosságú vitaminokkal kapcsolatban is alapvető félreértés, hogy az orvostudomány csak két szélső állapotot ismer: van hiány, vagy nincs hiány. Betegség=hiány, nincs betegség=nincs hiány. Valójában minden hiányállapotnak fokozatai vannak, a rá jellemző tünetekkel. A hiány először a sejtek szintjén okoz működési zavart, a szervekre specializálódott orvostudomány azonban csak jóval később, súlyosabb stádiumban képes érzékelni a bajt, amikor az már „szemmel látható”.
Egy fontos dolog kimarad az egyetemi tananyagból: a lényeg, hogy mi vezérli ezt az egészet, az életerő, ami megtartja az egészséges működést. A gyógyszer – mint kapaszkodó – nem része az élő rendszernek. A Természet nem kalkulált vele, amikor az élő szervezetek létrejöttek. Pedig a Debreceni Orvostudományi Egyetemen az egyik előadó terem katedrája fölött ez állt: „Medica mente, non medicamente”, azaz „Ésszel gyógyíts, ne orvossággal”.
Dr. Lenkei Gábor
