A vörösvérsejtek tartalmazzák a vérfestéket (hemoglobin), amely a benne lévő vas segítségével szállítja az oxigént a tüdőből a szövetekhez, sejtekhez, és viszi vissza a mérgező széndioxidot a tüdőbe, ahol az a gázcsere révén kiürül a szervezetből. A vörösvérsejtek képzéséhez ásványi anyagok (vas, réz, kobalt), vitaminok (B12, folsav) és hormonok is szükségesek. Az ásványi anyagok közül legnagyobb jelentősége a vasnak van.
A szervezet a vasat részben a táplálékból, részben a szétesett vörösvérsejtekből, részben a vasraktárakból fedezi. A táplálékból eredő vas a vékonybélből szívódik fel, a plazmában egy fehérjéhez kötődik, és innen épül be a hemoglobinba a mindenkori szükségletnek megfelelően.
Az újszülött vörösvérsejtszáma igen magas, köbmilliméterenként 5-6 millió. Ettől kezdve ez az érték esik, a mélypontot kb. 3 hónapos korban éri el (fiziológiás anaemia). Majd az értékek lassan emelkednek, de a végleges felnőttkori értékeket csak serdülőkorban érik el.
A vérszegénység (anaemia) a vörösvérsejtek és/vagy a hemoglobin mennyiségének csökkenését jelenti a vér térfogategységében. Önálló betegségként is előfordulhat, de számos betegség kísérője is lehet, amikor a vörösvérsejtek képzése és pusztulása nincs egyensúlyban, tehát vagy a képzés csökken, vagy a pusztulás fokozódik.
Csökkent vörösvérsejtképzés oka lehet például a hemoglobin molekula képzési zavara, illetve anyagcsere betegségek vagy a B12 vitamin és folsav hiánya miatt a vörösvérsejtek képzésének károsodása, továbbá ha a csontvelő nem tud vörösvérsejteket képezni. A B12 vitamin és folsav hiánya miatt kialakuló ún. vészes vérszegénység gyermekkorban csak felszívódási zavarokhoz szokott társulni, ezért igen ritka. A súlyos, elégtelen csontvelőműködésből eredő vérszegénység pedig kórházi kivizsgálást és speciális kezelést igényel, ezért ennek részletes ismertetésére most nem térünk ki.
Fokozott vörösvérsejt pusztulás lép fel vérvesztéskor, vagy a vörösvérsejtek élettartamának csökkenésekor (vérsejt-feloldódásos anaema).
A leggyakoribb gyermekkori vérszegénység, a vashiányos anaemia, melyet főként fél és két éves kor között észlelünk. A továbbiakban erre térünk ki részletesebben, mivel ez életmódbeli vagy táplálkozási okokból is keletkezhet, így e téren a megelőzés is szerepet kaphat.
Az újszülött anyától a magzati élet utolsó hónapjában, majd a megszületés után a széteső vörösvérsejtekből elegendő vastartalékot szerez, s bár az anyatej ásványianyag-tartalma viszonylag kevés, belőle a vas olyan optimálisan szívódik fel, hogy féléves korig a csecsemő vasszükséglete biztosított. Ettől kezdve már szükséges a táplálék kiegészítése főzelékekkel, majd hússal is. A vasraktárak azonban hamarabb is kimerülhetnek, ha az anyának már a terhesség alatt súlyos vashiánya volt. Kevés a vastartaléka ugyanakkor a koraszülötteknek és az ikreknek. Csecsemőkorban ugyancsak vashiányra hajlamosít – magas foszfát tartalma miatt – a kizárólagos tehéntejes táplálás, illetve az ismétlődő fertőzések is, melyek kezelése nem túl egyszerű. Gyermekkorban később már jóval ritkább a vashiány, kivéve a serdülőkort.
Vashiányt eredményezhet a vashiányos táplálkozás, a csökkent vasfelszívódás, vérvesztés, megnövekedett szükséglet koraszülött- vagy csecsemőkorban, serdülőként, illetve terhesség és szoptatás idején.
A vérszegénység általános tünetein felül a vashiány tünete a fertőzésekre való fokozott hajlam, súlyos esetben nyálkahártya-, nyelv- és körömtünetek, nyelvgyulladás, nyelési nehézség, sajkaszerűen kivájt körmök, melyet manapság szerencsére már ritkán látunk, de a vashiány kevésbé súlyos formája szinte mindennapos jelenség.
Kezelése orvosi utasításra, szájon át éhgyomorra adott vaskészítményekkel történik. Egyes anyagok (pl. tej, tea, spenót) gátolják a vas felszívódását, ezért érdemes inkább gyümölcslével bevenni. A kezelést a vérkép normalizálódása után még 3-4 hétig érdemes folytatni a vasraktárak feltöltődése érdekében. Fertőzések alatt a kezelést szüneteltetni kell, mert a vas fokozza a kórokozók virulenciáját. Megelőzésként fontos lépés a terhesség alatt az anya anaemiájának kezelése, az anyatejes táplálás ösztönzése, a csecsemők, gyermekek étrendjének gondos összeállítása. Vashiányra utalhat, ha a gyermek mozgásszegény, étvágytalan, gyakran beteg, nem fejlődik egyenletesen. E jelekre korán fel kell figyelni, mert a szöveti vashiány a fejlődést hátrányosan befolyásolja. Koraszülöttek és ikrek esetében megelőzésként ugyancsak célszerű vasat adagolni.
Dr. Zimonyi Ilona
gyermekgyógyász- és hematológus főorvos
