Keresés
Close this search box.

Paeloit táplálkozás

//

Az evolúció során az ember évmilliókig egyáltalán nem élt gabonával. Az „egészséges” táplálkozást célul tűzve, nem a nyugati étrendből kell kiindulni, hanem abból, hogyan táplálkoztak őseink, mire adaptálódtunk évmilliók alatt. Ehhez modellként szolgálnak a természeti népek, ahol még ismeretlenek a civilizációs betegségek – bár a civilizáció csápjai lassan őket is elérik. Az evolúciós orvoslás és evolúciós táplálkozás-tudomány az ő tanulmányozásukkal többet tudhat meg az emberi szervezet egészséges működéséről, mint az orvostudományi kutatásokkal. Új könyvem sokéves gondolkodás és vizsgálódás eredménye. Ebből szeretnék néhány kiragadott gondolatot megosztani a Kedves Olvasóval.

Paeloit táplálkozás

A nyugati életmód kritikája

A csökkentett kalória-bevitel hatása

A csökkentett kalóriabevitel egészséges formája mintegy 20%-kal kevesebb napi kalóriafogyasztást jelent, minden szükséges tápanyag és vitamin felvétele mellett. Mindez jelentősen meghosszabbítja az állatok életét, és közvetett bizonyítékaink vannak arra, hogy az emberét is. Az Okinawán élők körében például feltűnően magas a 100-110 évesek aránya. Ezeknek az idős embereknek a táplálkozását vizsgálva kiderült, hogy a szükségesnek tartott tápláléknak csak 80%-át fogyasztják el, ettől viszont alacsony a vércukor- és inzulinszintjük, nincsenek köztük sem szívbetegek, sem rákosok.

Szénhidrát és szívbetegség

Alapvetően az étrendünk, mégpedig nőtt a finomított szénhidrátok – cukor és gabonafélék – aránya, miközben a koleszterin és zsírfogyasztás oly mértékben nem változott, hogy az indokolta volna a kiugróan magas szívbetegség és szívhalálozási számot. Ennek ellenére a szénhidrátok a manapság ajánlott „egészséges” táplálkozás alapját képezik.

Miközben a modern táplálkozástudomány csak találgatja, mi lenne az egészséges étrend, aközben a kőkori (paleolit) körülmények között élő természeti népek körében ismeretlen a szívbetegség, a rák, az autoimmunbetegségek stb. Ha megvizsgáljuk az étrendjüket, abban csak lassan felszívódó szénhidrátok – gyümölcsök, zöldségek, magvak – találhatók. E felismerések vezettek el ahhoz a kutatási irányhoz, amely a szénhidrátok szerepét kezdte vizsgálni a szívbetegség kialakulásában.

Evolúciós megfontolások alapján is arra következtethetünk, hogy a földművelés bevezetése előtti 2,5 millió évben az ember gabonaféléket nem fogyasztott.

Közvetlen bizonyítékok

Mi a következménye annak, hogy táplálékunkban sok a cukor és a lisztből készült étel?

Ez az étrend nagy inzulinigényű, hasnyálmirigyünk és érrendszerünk viszont nem alkalmazkodott ehhez. A magas inzulinszint inzulinrezisztenciát eredményez, vagyis a sejtek érzéketlené válnak az inzulinra. A sok szénhidrát fogyasztása és a magas inzulinszint pedig elhízáshoz vezet. A zsírszövet gyulladásos faktorokat termel, melyek károsítják az érfalakat. Az inzulinrezisztencia, elhízás, magas vérnyomás, gyulladásfaktorok magas szintje együttesen az ún. metabolikus szindróma, ami a szívhalálozás legfőbb előidézője. Ha ezeket a paramétereket megmérik, az eredményekből mindenkinél nagy valószínűséggel megjósolható az esetleges szívbetegség kialakulása.

A rák és a nyugati étrend

A daganatos betegségek kialakulásáért az emberek mindenféle, az élelmiszerekben és a környezetben előforduló rákkeltő anyagokat tesznek felelőssé. Bizonyára ezek is hatással vannak ránk, azonban a rák egyik fontos előrejelzője a magas inzulinszint. A rákos sejtek nagy cukorigényűek, és miközben a többi sejt inzulinrezisztenciát alakít ki a magas inzulinszinttel szemben, addig a rákos sejtek épp ennek segítségével veszik fel a sok tápanyagot. A rák kialakulásának másik fontos tényezője a D-vitamin hiány. A D-vitamin egy hormon, amely napfényre szintetizálódik a bőrben, és többek között a sejtosztódást szabályozza a szövetekben.

Metabolikus szindróma a „civilizációs betegség”

Tej és metabolikus szindróma

Tejet ugyancsak pár ezer éve fogyaszt az ember. A tehéntej sajátos táplálék, a borjú fejlődését szolgálja. A tejben olyan anyagok találhatók, amelyek a tej szénhidráttartalmához képest aránytalanul megnövelik az inzulinszintet, s ezzel is hozzájárulnak a metabolikus szindróma alapját képező hiperinzulinizmus, majd inzulinrezisztencia kialakulásához. Mivel az inzulinszint emelő anyagok a savóban találhatók, a sajt elvesztette inzulinszint emelő képességét, de a többi tejtermék fogyasztása sok más okból is kockázatos.

Előrejelzi-e a koleszterinszint a szívhalált?

A II. világháború után sürgető igény támadt arra, hogy a közegészségügy hathatósan fel tudjon lépni a szívbetegséggel és a szívhalálozással szemben. Ekkor versengő elméletek jelentek meg, amelyekből a koleszterin-hipotézis került ki győztesen. Eszerint a szívbetegséget az elfogyasztott koleszterin, illetve az állati zsiradékok okozta koleszterinszint emelkedés okozza. Az elmélet már a kezdetek kezdetétől több sebből vérzett, mára szinte minden állítása megkérdőjelezhető. A szívbetegségben meghaltak felének ugyanis normális vagy alacsony a koleszterinszintje, és azok az emberek élnek tovább, akiknek magas a koleszterinszintje. A koleszterinszint csökkentés tehát veszélyes dolog.

Zsírfogyasztás és szívbetegség

A zsírfogyasztás és a szívbetegség között csak hamisított vizsgálatokkal lehet kapcsolatot kimutatni. Sok lipidkutató értetlenül áll a kérdés előtt: miért volna a telített zsír veszélyesebb, mint a telítetlen. Úgy tűnik, az igazi veszélyt a növényi olajak jelentik, amelyeket a közegészségügy tanácsára az emberek a zsírok helyett fogyasztanak.

A paleolit étrend alapelvei

Ha a szívbetegséget nem a zsír- és fehérjefogyasztás, hanem a finomított szénhidrátok és a tejtermékek fogyasztása okozza, akkor vissza kell térnünk ahhoz az ősi táplálkozáshoz, amelyhez évmilliók alatt alkalmazkodott a szervezetünk. Ennek lényege, hogy 30-40% növényi és 60-70% állati eredetű zsírt és fehérjét javasolt fogyasztani, miként azt a 240 megvizsgált természeti nép teszi.

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!