Keresés
Close this search box.

Karácsonyi asztal mellett régen és ma

//

Csodásan terített ünnepi asztal, bőséges fogások egymás után, napokon át, majd epegörcs, hasmenés, székrekedés, gyomorégés, alkoholmérgezés… E téren semmi sem változik az idők folyamán. Ám ma ünnepkor a tűzoltókat a karácsonyfatüzek, a mentőket pedig a rosszullétek miatt riasztják, s csaknem az asztal mellől szállítják el a lakomák kárvallottjait.

Karácsonyi asztal mellett régen és ma

Karácsonykor igen sokan elfeledkeznek arról, hogy a közös ünnepi étkezés célja elsősorban nem az, hogy halálra együk magunkat. A közösen, ünnepi körülmények között elfogyasztott ételnek jelképes ereje is van: célja mindenekelőtt a családtagok, a rokonság összetartása. Ilyenkor általában többen ülik körbe az asztalt, mint a hétköznapokban, s a nagy vendéglátáson túl a hangsúly a kölcsönös szeretet, a meghittség közös megélésén lenne.

Karácsonykor a szélesebb családi körben való ünneplésnek számos – étkezéshez kötődő – rituálé is a részét képezte. Szinte valamennyi karácsonyi ételnek mágikus jelentése volt. A borsó, bab, lencse és a mák bőséget ígért; a fokhagyma védte az egészséget; a dióval rontást véltek elhárítani, sőt jövendöltek is belőle; a méz az életet édessé tette; az alma az egység, egészség, szépség és szerelem szimbóluma volt. A babona szerint, csupán azt a házat érte szerencse, ahol új tálban tálalták a karácsonyi menüt.

A Szentestén elfogyasztott hal szintén ősi szerencsejelkép: aki karácsonykor halat eszik, kerek egy esztendeig sebesen halad előre a munkájával – olyan tempóban, ahogy a hal úszik a vízben.

Szenteste a vacsora bevezetését, illetve befejezését sokáig a pálinka-méz-fokhagyma-ostya-dió-alma sorrend határozta meg. Arról már nincs hiteles beszámoló, hogy az ételek-italok ilyen mértékű keverése, sorrendje és mennyisége, vajon milyen hatást gyakorolt az ünneplők kedélyére, emésztésére és közérzetére. Vélhetően abban az időben sem volt ritka a másnaposság, a gyomorrontás, a lakomát követő bajok miatti koplalás.

Karácsonykor ma is a lakosság felének asztalára hagyományos kolbászos káposztaleves vagy halászlé, majd rántott hal majonézes krumpli-salátával, esetleg töltött káposzta kerül. A kísérletező kedvűek persze, a hagyományokkal szakítva akár évente új menüt állítanak össze, s örvendetesen szaporodik a karácsonyi reformétrendre áttérők száma is.

A mentőorvosok véleménye szerint, jobb lenne, ha az emberek az ünnepek alatt se nagyon térnének el megszokott, jól bevált táplálkozási rendjüktől, különösen a mennyiségeket tekintve. Újabban egyre gyakoribb, hogy a gyerekek is túlzásba viszik az evést az ünnepek alatt – főként az édességeket, szaloncukrot, süteményeket és a beiglit, így a habzsolás kellemetlen következményei őket is utoléri. Ez esetben a szülők feladata lenne, a gyerekek megfelelő étkezési szokásainak kialakítása, melyben meghatározó a személyes példamutatás!

Természetesen senki nem szeretnénk karácsonykor vegetáriánus, paleolit, vagy egyéb reform-étrendre rávenni, ám érdemes időben felhívnunk a figyelmet, hogy egészségünknek, emésztésünknek és teljes immunrendszerünket meghatározó bélflóránknak nem a karácsonyi töltött káposztával, vagy a sült pulykával ártunk! A káposzta rostanyagaira ugyanis, rendkívül nagy szüksége van szervezetünknek, s a pulyka fehér húsa is értékes fehérjének számít.

Egészségünkre a legnagyobb veszélyt a szénhidrátok jelentik, melyekben köretek és sütemények, édességek formájában bővelkedik a karácsonyi menü. Ne feledjük tehát: a beigli a mumus! Aki nem hiszi, annak ünnepek után a mérleg fog erről bizonyságot adni.

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!