Az USA-ban az 1935 és 1996 között eltelt 60 évben a diagnosztizált II-es típusú cukorbetegek száma közel kb. 7,5-szeresére nőtt. Ezt követően a 2000 és 2010 közötti időszakra világviszonylatban 46%-os emelkedést jósoltak.
Többfaktorú betegségről van szó, amely a következő kóros állapotokkal mutat kapcsolatot: elhízottság, magas triglycerid szint, magas vérnyomás, csökkent glükóz tolerancia és inzulin rezisztencia. Ezeket együttesen metabolikus szindrómának hívják, mely például az USA lakosságát 25-50% közötti gyakorisággal érinti. A szindróma gyermekkortól kezdve folyamatosan, lappangva alakul ki. A korai megbetegedés és halálozás nagyfokú kockázata miatt (főleg szív- és érrendszeri betegségek, illetve II-es típusú cukorbetegség miatt) a figyelem középpontjába került, és ennek eredményeképpen fokozódott a klinikai prevencióra való törekvés.
A metabolikus szindróma kialakulásának táplálkozási faktora életstílusunk kontrollálható eleme, mely közvetlen hatással van egészségünkre. Néhány évtizede a tudósok (tévesen) összefüggésbe hozták a test zsírszintjét az elfogyasztott zsír mennyiségével. Ennek hatására divatba jött az alacsony zsírtartalmú táplálkozás, ami nem hozta magával az elhízottság csökkenését. Valójában pont az ellenkezője történt.
A magas fruktóztartalmú kukoricaszirup sok üdítőitalban és készételben megtalálható (pl. reggeliző pelyhek és sütőipari termékek). 1909 és 1997 között 86%-kal emelkedett a felhasználása, ma már a napi teljes szénhidrát bevitel 20%-át teszi ki. Egy 1992-es ajánlás szerint, 2000 kalóriás étrendünkhöz csak napi maximum 40 g extra cukrot szabadna adnunk – ennyi található egy kb. 3,5 dl-es üdítőitalban! Sok gyerek ennél jóval több üdítőt iszik. Miért? Sokan ezt tekintik az étkezések mellé járó standard italnak, melyet az ital-automaták is kínálnak, ráadásul gyakran visszaköszön a tévéreklámokból is. A megivott extra kalóriákra tekintettel ugyanakkor, nem csökkentik az elfogyasztott ételmennyiséget.
A mértéktelen táplálkozás nem csupán a külső megjelenést rontó túlsúlyhoz, elhízáshoz vezet, hanem komoly kockázati tényezője számos súlyos, az életminőséget, sőt, az életkilátásokat is veszélyeztető betegségnek Emiatt nem kérdés, hogy szükséges-e a táplálékbevitel (ezen belül is az üres kalóriák) korlátozása, illetve az étkezésen belül az arányok egészségesebb irányba való megváltoztatása – a szénhidrátok háttérbe szorításával, s a fehérjék és zsiradékok részarányának növelésével. Hangsúlyozni kell a készételek helyett a kevésbé feldolgozott, friss, nyers, enzimdús, magas rosttartalmú ételek fontosságát, melyek alacsonyabb kalóriatartalmuk mellett, gondoskodnak az emésztőrendszer megtisztításáról, méregtelenítéséről is. A valódi változáshoz elengedhetetlen az évtizedek alatt testszerte a sejtekben, szövetekben lerakódott salak- és méreganyagok alapos kitisztítása, melyet követően könnyebb lesz megreformált étrenddel, jobb közérzettel folytatni az egészség visszanyeréséhez vezető utat.
Irodalom: H. Basciano, L. Federico, K. Adeli: Fructose, insulin resistance,
and metabolic dyslipidemia, Nutrition & Metabolism, ford. Mezei Elmira
A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
