Várandósság és anyaság – a napos oldal buktatói

//

Kultúránkban az anyaságot leginkább örömködben töltött „édes kötelességként” kezelik. Az anya jó vásárló, aki ha teheti, sokat költ a gyerekére, „rossz” munkaerő, mert otthon marad, ha beteg a csemete. Anya kicsit fáradt, de alapjában véve boldog. Vagy mégsem?

Várandósság és anyaság
– a napos oldal buktatói

Sok éve foglalkozom várandósokkal és kisgyerekes anyákkal, és azt tapasztalom, egyre tájékozottabbak az egészséges életmód terén – könyvekből, hírlevelekből informálódnak a baba szükségleteivel kapcsolatban, ám saját lelkiállapotukra csekély figyelmet fordítanak. Tudják, hogy környezetük boldog, stabil anyaként szeretné őket látni, ezért maguknak is nehezen ismerik be, ha lelkileg nincsenek jól, és még nehezebben kérnek segítséget.

Gyakran hallom a hozzám fordulóktól: „örülnöm kéne, mégis feszült vagyok”, „senki nem mondta, hogy ez ilyen nehéz” stb. Ezekhez az érzésekhez gyakran bűntudat társul, vagy annak az illúziója, hogy ha nem törődnek vele, majd elmúlik. Ám a ki nem mondott feszültségek gyakran inkább összeadódnak, türelmetlenséget, ingerlékenységet, hangulati labilitást okozva.

Mind a várandósság, mind a szülés alatt és után a leggyakoribb frusztrációs tényező, hogy az események nem az anya várakozásainak megfelelően alakulnak. Komolyan próbára teszi ez az időszak a szülők alkalmazkodóképességét, ám ha konkrét elvárások nélkül, mindig az aktuális helyzetből igyekeznek kihozni a tőlük telhetőt, sokat könnyítenek a helyzetükön. Fontos, hogy az anyai szerepet ne teljesítménynek tekintsük, ahol megméretünk, sokkal inkább egy én-résznek, melynek megismeréséhez minden nap új „kísérleti” lehetőséget kapunk. Minden születéskor egy anya (és apa) is születik, akinek könnyeivel, bizonytalan útkeresésével ugyanúgy türelmesnek és elfogadónak kell lennünk, mint egy gyermek esetében.

A gyermek születésével jelentősen megváltozik az anya életritmusa, napirendje, szociális kapcsolatai, ami sokak számára komoly nehézséget okoz. Ez megelőzhető, ha már a várandósság alatt segítséget/társaságot szervez magának az ismerősi-családi körből, illetve felveszi a kapcsolatot más kismamákkal vagy várandóscsoporttal. Az evolúció során soha nem egyetlen, elszigetelt személy gondozta az embercsecsemőt, hanem a törzs segítő asszony tagjaival és a többi gyermekkel együtt nevelkedett, így biztosították számára a kellő ingermennyiséget és biztonságot. Egyikükre sem nehezedett így aránytalanul nagy teher.

Fontos az új napirend kialakítása is, mely rugalmasan alkalmazkodik a gyermek szükségleteihez, ám minden esetben az anya igényei is helyet kapnak benne. Törekedjenek olyan sarokpontok kialakítására (vásárlás, séta, zenés foglalkozás), melyek részekre osztják a napot, mind a gyermeknek, mind az édesanyának értelmes elfoglaltságot teremtve.

A fent javasoltak mellett megannyi praktika segíthet abban, hogy a várandós-kisgyermekes időszak valóban felszabadult és örömteli lehessen, ám ha azt tapasztalják, hogy nehezen találják a „napos oldalt”, bátran forduljanak szakemberhez, hiszen olyan rövid és meghatározó időszaka ez az életnek, amit nem érdemes annak buktatóival küzdve tölteni.

Illés Szilvia
pszichológus, dúla
30/388-0653

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!