Egészségünk alapja:
a jó rezgésű víz!
Peter Agre és Roderick MacKinnon amerikai kutatók 2003-ban kémiai Nobel-díjat kaptak a vízszállító csatorna fehérjék felfedezéséért, amelyeket aquaporinoknak neveztek el. Az aquaporin képessé teszi a sejteket, s rajtuk keresztül az élő szervezeteket arra, hogy a víz oda áramoljon, ahol arra adott pillanatban a legnagyobb szükség van. Olyan ez, mint a térségi vízgazdálkodás: a csatornák bonyolult rendszerén a víz zsilipek, tiltók és keresztezők működtetése által jut el a végső felhasználóhoz. Az aquaporinok is letilthatják a víz átjutását, vagy zsilipként átengedhetik azt, majd keresztező csatornákká alakulnak.
Szervezetünkben az élettani folyamatok csak rendezett szerkezetű – élő – vízben zajlanak megfelelően. Ha szétesett, kristályszerkezet nélküli vizet iszunk, azt jelentős energia-ráfordítással át kell alakítanunk rendezett vízzé. Ez fiatal korban – magasabb energiaszinten – könnyebben megy, mint idősebb korban.
Az üvegkancsóba jutó fény és a víz kezeléséhez esetlegesen használt szakrális geometriai formák olyan rendezett szerkezetet eredményezhetnek, ami hasznára válhat minden élő szervezetnek, nemcsak a vizet fogyasztó embernek, de itatásnál a házi kedvenceknek, háziállatoknak, sőt az ezzel locsolt növényeknek is. Magunk és környezetünk vitalitásának megőrzése érdekében figyeljünk tehát az elfogyasztott víz mennyisége mellett annak minőségére is!
A cikk Dr. Burucs Zoltán egyetemi docens (PE Georgikon Kar) tudományos csíráztatási kísérletéről szóló értekezése alapján készült.
