Segítik-e a vitaminok a koronavírussal szembeni védelmet?
2020. februári vizsgálatokban mesterséges C-vitaminhiányt előidézve megfigyelték, hogy a vírussal fertőzött, normál C-vitamin színtű csoport elég jól viselte a fertőzést, míg a vitaminhiányos egerek sajnálatosan elpusztultak, mert tüdejükben meg-emelkedett a gyulladáskeltő citokinek szintje és lecsökkent a gyulladásgátlóké. Ezt a jelenséget szokták citokinviharnak nevezni – ez végzett az emberekkel a spanyolnáthajárványban, és most az új koronavírus esetében is.
Más vizsgálatokban a C-vitamin adása csökkentette a tüneteket és helyreállította a károsodott mitokondriumokat.
Megfigyelték, hogy a szervezetet ért fertőzés esetén a fehérvérsejtek falni kezdik a C-vitamint, s ettől gyorsan le is „nullázódik” a C-vitaminszint.
Mindez azt jelzi, hogy a szervezet valamire mégiscsak használja fertőzés esetén a C-vitamint. Tudjuk is, hogy mire: hatására megnövekszik a gyulladáscsökkentő citokinek száma, továbbá – mivel remek antioxidáns – a vírusfertőzések során keletkező túl sok reaktív oxigén egy részét is semlegesíti.
Az Orthomolecular.org beszámolót közölt arról, hogy kínai orvosok sikerrel kezeltek koronavírusos embereket állapotuk súlyosságától függően 10-20 g, naponta intravénásan beadott C-vitaminnal. A hír azért is érdekes, mert ugye megmondták, hogy a C-vitaminnak nincs semmiféle vírus-, főleg koronavírus ellenes hatása.
És mi a helyzet a D-vitaminnal? Először Edgar Hope-Simpson vetette fel, hogy az influenzajárvány jelentkezése és súlyossága kapcsolatban áll az UV-sugárzás intenzitásával. A D-vitamin immunológiai szerepére az 1980-as években elindult kutatás világított rá, ekkor kezdték felismerni a D-vitamin rákellenes hatását is. John Cannell kórházi osztályán minden betegének D-vitamint adott, és az influenzaszezonban egyedül az ő osztályán nem betegedett meg senki influenzában.
Munkatársaival 2006-ban megfogalmazott teóriája szerint: az influenzajárványok akkor alakulnak ki, amikor a népességben kritikus szint alá csökken a D-vitaminszint.
2019. évi kutatási eredmények alapján kiderült, hogy nemcsak az influenza, hanem a tüdőgyulladás és egyéb légúti fertőző betegségek is szoros összefüggést mutatnak az alacsony D-vitaminszinttel. Mit ad Isten, a COVID-19 is ilyen burokba zárt RNS-vírus.
A D-vitamin a tüdőben csökkenti a gyulladáskeltő citokinek szaporodását és növeli a gyulladáscsökkentő citokinek szintjét is, azaz a citokin vihar ellen dolgozik. Ehhez persze 40-60 ng/ml D-vitaminszintre volna szükség, amihez átlagos méretű felnőttnek akár 10 ezer NE D-vitamint is kellene szednie naponta.
Aki tehát elegendő mennyiségű C- és D-vitamint szed, az jó eséllyel csökkenti a COVID-19 vírusfertőzés esélyét és kialakult fertőzés esetén a betegség súlyossá fajulását.
A kétkedők számára, akik a földrajzi elhelyezkedésből következtetnének egy adott ország népességének D-vitaminszintjére, álljon itt néhány statisztikai adat:
● Az irániak körében 48 vizsgálat összevont elemzése alapján a férfiak 46%-a, a nők 62%-a D-vitaminhiányos.
● A spanyolok 34%-ának D-vitaminhiánya van.
● Egész Afrikára kiterjedő 129 vizsgálat összevont elemzése szerint az afrikaiak 18%-ának 12 ng/ml, 34%-ának 20 ng/ml és a maradéknak 30 ng/ml alatti a D-vitaminszintje.
● Az idős olasz nők 24%-ának 5 ng/ml, 76%-ának pedig 12 ng/ml alatt volt a D-vitaminszintje – mindkét érték már a vészes D-vitaminhiány kategóriája.
Általánosságban az idősekben mutatható ki súlyos D-vitaminhiány, és épp ők a leginkább veszélyeztetettek a koronavírus-fertőzés tekintetében. Ha a napsütötte országokban ez a helyzet, mit várunk a magyar adatoktól? Tíz magyarból 9 fő D-vitaminhiányos.
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
Szakirodalmi hivatkozások és a teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
