Az evolúció során ezek az algák fokozatosan kihaltak, és a tenger fenekére süllyedve fehér, pórusos, üledékes kőzetkeletkezett belőlük, amely legnagyobb százalékban szilícium-dioxidot tartalmaz.
A szilícium és vegyületei az élőlények szervezetében manapság is a legfontosabb támasztóelemek közé tartoznak, melyek az emberi testben a kötőszöveti sejtek szerkezeti intenzitásához járulnak hozzá.
Az emberi kötő- és támasztószövetek, így a bőr, a haj és a köröm is, igen nagy mennyiségű szilikátot tartalmaznak. Mivel a szövetek vízmegkötő képessége, feszessége a szilíciumtartalomtól is függ, ennek hiánya a csontok, az izmok és a bőr rugalmasságának csökkenéséhez vezethet. A bőr lehámló, elhalt hámsejtjeivel, a széklettel és a vizelettel nap mint nap amúgy is szilikátot veszítünk.
A szervezetnek a csontképződéshez és a fogzáshoz is szüksége van szilíciumra, melynek hatására csökkenhet a csontok törékenysége, fokozódhat az inak, izmok, ízületi porcok és porckorongok rugalmassága, illetve felgyorsulhat a sebek és törések gyógyulási folyamata.
A szilícium a szervezet felépítésében egyszerre biztosítja a keménységet, szilárdságot, ugyanakkor javítja a rugalmasságot is. Fontos szerepet játszik a haj, bőr és köröm állapotának javításában. Hatására a törékeny haj újra erős és dús lesz, a repedezett köröm rugalmassá, míg a petyhüdt, ráncosodó bőr ismét feszessé válik.
Tekintettel arra, manapság táplálékaink még nyomokban is alig tartalmaznak szilíciumot, ennek az értékes – szépségünk és egészségünk szempontjából létfontosságú – nyomelemnek a rendszeres pótlása vitathatatlan előnyökkel jár szervezetünk számára. (x)