Holisztikus szüléskísérés
a gyakorlatban
Abban azonban mindenki egyetért, hogy kórházon kívül és kórházban is egyre nagyobb a gyermeket váró családok igénye a háborítatlan, holisztikus szemléletben kísért szülésre. Mivel a köztudatban a szülésről az a kép terjedt el, hogy az egy vészhelyzet-szerű, drámai, és mindenképpen szakemberek által „vezényelt” egészségügyi esemény, ezért kevesen értik, érzik, tapasztalták, hogy miben különbözik a bábai szemlélet a medikálistól, mire vágynak a várandós anyák, amikor az „alternatív” szülés lehetőségeit kutatják.
Az egyik leggyakrabban megfogalmazódó igény a természetes szülés vágya. Az anyák szeretnék a maga teljességében megélni a szülést, megtapasztalni a testükben rejlő belső ritmust és őserőt. Nem véletlenül nevezik a szülést a női élet kulcsélményének. Annak az anyának, aki a saját tempójában, a saját hormonjaival, a saját erejéből vajúdik és hoz világra egy életet, a szülés után a szemében tükröződik az a meggyőződés, hogy előtte nincs többé lehetetlen az életben. Önbizalom-növekedése egy életen át elkíséri, kihat teljes kapcsolatrendszerére, a munkájára, az anyaságára, a szexualitására, egyszóval mindenre!
Ha a szüléssel kapcsolatos intenzív testi érzetekre, fájdalmakra képesek vagyunk szövetségesként tekinteni ahelyett, hogy ellenségként kezelnénk őket, akkor oldódik a szüléstől való félelem, gyakran maga a fájdalom is enyhül, mert megszűnik a mögöttes feszültség, ellenállás. A szülés elhúzódásának, elakadásának sokkal gyakrabban lelki, mint testi okai vannak. A holisztikus szemléletű segítőnek épp ezért értenie kell az akadályozó lelki tényezők utáni oknyomozáshoz, az ezek megelőzésére hivatott szülésfelkészítéshez.
A második leggyakoribb szülői kívánság az, hogy a baba háborítatlan módon jöhessen a világra. A perinatális pszichológiával foglalkozók napi szinten tapasztalják, hogy mennyi felnőttkori, megmagyarázhatatlannak tűnő érzés, probléma vezethető vissza a születés körüli, vagy kora csecsemőkori „élményekre”. Meghatározóan fontos, hogy a kisbabát gyengéd kezek, szeretetteljes hangok, az édesanyja állandó közelsége várja, ne pedig túl erős ingerek, tűk, csövek, traumák és a szeretteitől való elszakítottság kétségbeejtő magánya. A szülés körüli gondoskodás bábai modelljének fontos tényezője a bizalom: mindaddig türelemmel kíséri az eseményeket, amíg a történések élettani határokon belül zajlanak. Felismeri, hogy az egészséges újszülöttnek fontosabb, hogy élete első óráját – melyet „aranyórának” is neveznek – a szüleivel való kezdeti kötődés kialakításával, az anyamellen töltse, nem pedig azonnali mosdatással, öltöztetéssel, méricskéléssel. A bizalommal fogadott kisbaba számára ez a világ egy békés hely lesz, ahol érdemes élni.
A szülés nem csupán testi-lelki történés, hanem családi esemény, hiszen új család születik. Fontos tehát, hogy a család egysége a szüléskor és az azt követő órákban, napokban is megmaradjon. A nagytestvérek minél hamarabb megismerkedhessenek az újszülöttel, és az apáknak, akár „apás szülés” után se kelljen a családjuktól napokra elszakadniuk, üvegfal mögé kényszerülniük. Sokak igénye a szülésnél az irányítás lehetősége. Igen kifejező különbség, hogy a medikális világban a szülés vezetéséről, míg a bábai modellben annak kíséréséről beszélnek. A tudatosodó ember egyre növekvő igénye, hogy életének kulcseseményeiről saját maga hozhasson döntéseket. Sokak számára elfogadhatatlan, ha egy szakember kívülről próbálja meg irányítani a folyamatot – mondván: „majd én megmondom, mi a jó neked” –, miközben azt sejtszintű mélységben csak maga a szülő nő érzi, érzékeli belülről. A holisztikus gyakorlatban a szakemberek lehetőleg semmilyen direkt utasítást nem adnak az anyának (akut vészhelyzet kivételével), hanem mindig őt magát kérdezik arról, mit érez, mit szeretne, hisz ő tud a legtöbbet javítani saját helyzetén.
Tény: a nők eredendő, veleszületett módon képesek a szülésre. Ha nem így lenne, akkor a szülészorvoslás elterjedéséig eltelt néhány millió év alatt már biztosan kihalt volna az emberiség. Ne vegyük tehát el a lányokban, nőkben eleve rejlő ős-önbizalmat – például a szülésről szóló horror-történetekkel –, hanem adjunk neki inkább teret, amelyben szabadon kibontakozhat. Bábamestereimtől azt tanultam: „ha túl sokat hálálkodik a kliensed, akkor valamit rosszul csináltál”. A holisztikus gyakorlat mindig a szakember fölé helyezi a szülő anya fontosságát. Felnőtt, kompetens személynek kezeli őt nem csak döntéseiben, hanem akkor is, ha „csak” kérdez! Az ehhez szükséges kommunikációs készségek adják a bábaság savát-borsát, igazi művészetét, s remélem, a jövőben egyre több szülés körüli segítő oktatásának részét képezi majd ezek elsajátítása.
