Keresés
Close this search box.

Szarvasagancsbársony

//

Vajon kinek jutott eszébe 2000 évvel ezelőtt a kínai orvoslásban, hogy a szarvas növekvő agancsát bevonó finom hámréteget gyógyításra használja? S miért épp a távoli Új-Zéland zöld sztyeppéin tenyésztett szarvasok „közreműködésével” folytatják ma e furcsa hagyományt?

Szarvasagancsbársony

ÚJ-ZÉLAND CSODÁJA

Az emlősök rendszertani osztályán belül, a szarvasokra jellemző az a különleges szervutánpótlási – agancshullajtási és újranövesztési – képesség, melyért egy intenzív növekedési faktort tartalmazó hatóanyag felelős, amit az ún. „agancsbársony” is tartalmaz. Évezredekkel ezelőtt megfigyelték ennek jótékony hatásait, melyek közül az immunerősítés, az izomfejlődés és sebgyógyulás hatásfokának javítása emelhető ki.

A hatóanyag modernkori kutatása során két új fogalommal ismerkedhettünk meg, ezek az IGF-1 és IGF-2.

Emlősökben – így az emberi szervezetben is – a születést megelőző embrionális korban intenzívebb a termelődése. Szövetek károsodását (betegségek, balesetek, daganatos megbetegedések, mérgezések, tartós fizikai igénybevétel) követő rehabilitációban jut fontos szerep ennek a hírvivő molekulának.

A májban termelődő mindkét IGF fehérje jelenléte elősegíti a sejtosztódást, fokozza a fehérjeszintézist és gátolja a sejtek elhalását. Szervezetünk minden sejtje reagál rá, különösen az izom, porc, máj, vese, idegek, a bőr és a tüdő sejtjei.

Legújabb kutatások szerint, szerepe van a sejtek közötti impulzusok továbbításában, így pozitív hatással van az agyműködésre is.

Dr. Hagymási Zoltán
szaktanácsadó

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!