Senescentia
– az öregedés új értelmezése
Az orvostudomány fejlődése egyre inkább nyilvánvalóvá teszi, hogy az öregedés, a vele járó betegségekkel, lényegében nem egy természetes, hanem egy patológiás folyamat. Az öregedés fogalmát a kronológiai öregedés folyamatára használják, míg a senescentia a biológiai öregség, azaz idő előtti leépülés fogalmát fedi, amely mentális és fizikai változásokat okoz az egyénben, melynek során csökken az illető mobilitása, illetve kommunikációs és önálló megnyilvánulási lehetősége.
A biológiai öregedést több tényező okozza, melyeket két fő kategóriába sorolunk: genetikai és esetleges (random) tényezők.
I. Genetikai okok
A génekben több szimultán halál- és senescentia program fut, ami egy bizonyos életkor elérésével aktiválódik. Ezekre a programokra nagy hatással vannak a környezeti tényezők, az egyén életmódja, valamint öröklött genetikai készlete. A senescentia genetikai tényezői az alábbi teóriák szerint határozhatók meg:
1) Hayflick teória: mely szerint az életnek van egy biológiai limitje, a humán fibroblasztok 50 sejtosztódásra képesek, majd meghalnak.
2) Telomeráz teória: mely szerint a differenciált sejtosztódásnál, a telomeráz enzim hiánya okozza, hogy a kromoszómák végződéseit képező több ezer hexanukleotidából, minden egyes átmásolás során 50-200 pár elveszik. Ez az információveszteség egy idő után lehetetlenné teszi a sejtosztódást, ez által a megújulást.
3) Apoptózis teória: mely az oxidatív stressz hatása, a DNS sérülések, a növekedési faktorok és megfelelő sejtközi kommunikáció hiánya, valamint a citokinek, mint gyulladási faktorok és a tumor nekrózis faktor-alfa jelenléte miatt létrejövő, genetikailag programozott sejthalált taglalja. A programozott sejthalálnak nagy szerepe van mind a sejtburjánzás megakadályozása, mind a sérült sejtek kiküszöbölése szempontjából. (Az apoptózis kóros csökkenése esetén találkozunk például, a kemoterápiának ellenálló rákos sejtekkel.)
4) DNS/RNS mutációs felhalmozódási teória: mely szerint a sejtmagban levő DNS sérül, és ezt a téves információt másolja át az RNS molekula. Többszörös téves átírás esetén egy mutációs felhalmozódásról beszélünk, ami egyik fő oka a biológiai öregedésnek.
5) Öregedési belső óra teória: mely szerint a tobozmirigy tartja nyilván a valós kronológiai életkorunkat. Egy érdekes kísérlet szerint, az idős egyénbe átültetett fiatal tobozmirigy képes meghosszabbítani az életet.
II. Random tényezők
1) Elkopás, elhasználódás teória: A mindennapi élet stresszfaktorai által okozott, felgyülemlett szöveti károsodás – az energiagyártás során keletkező szabad gyökök, a mitokondriális DNS-sérülések, mutációk – biológiai leépüléshez vezetnek. Példaként említeném azon fogságban tartott állatokat, melyek mentesülnek a „megélhetési viszontagságoktól”, rendszeresen és jól táplálva, természetes ellenségektől mentes környezetben, jóval hosszabb ideig élnek.
2) Salakanyagok felhalmozódásának teóriája: mely szerint a sejtek több toxint halmoznak fel életük során, mint amit ki tudnak üríteni.
3) A szabadgyökök teóriája: mely szerint a belélegzett oxigén szétterjed a testünkben és kapcsolatba lép olyan oxigénre szenzitív, reaktív molekulákkal (ROS), mint az O2, OH-, H2O, és NO-, mindez sejtkárosodást okoz. Antioxidánsok nélkül nem tudnánk lekötni és semlegesíteni a reaktív oxigén típusú molekulák szabad elektronjait. Erőteljes antioxidánsok: A-, C-, E-vitamin, glutation, karotenoidok, a hormonok közül a melatonin, DHEA és az ösztradiol.
4) Glikációs teória: mely szerint a fehérjék károsodnak a túl sok cukor jelenlétében. A cukorbetegek vérének magas glukóz tartalma megnöveli a fehérjék közötti keresztkötéseket, ami gyulladásos folyamatokat generál az egész testben. Ezek felelősek az összes degeneratív és autoimmun megbetegedésért. A makrofágokat olyan citokinek gyártására stimulálják, mint a tumor nekrózis faktor-alfa, interleukin-1, granulociták, melyek mind a szabadgyökök mennyiségét növelik, ezáltal károsítják a DNS-t.
5) Az alulműködő endokrin rendszer teória: mely szerint a kor előrehaladtával a belső elválasztású mirigyek által termelt hormonok mennyisége megcsappan, és havi, illetve napi ciklikussága felborul.
Egyik legfontosabb napszaki hormonunk a melatonin (csak teljes sötétben és éjfélig termelődik) ritmusának felborulása önmagában már elég a biológiai öregedés felgyorsulásához.
25-80 éves kor között a legtöbb hormon termelése 30-50%-kal csökken. A hormonok mennyiségének csökkenése mellett legalább annyira aggasztó a sejteken levő hormon-receptorok számának és affinitásának csökkenése, ami szorosan összefügg a cirkádián ritmussal, melynek a napszakok rendjét figyelembe nem vevő életmódunk miatti felborulása már civilizációs szindrómának számít, az összes belőle generálódó tünettel és betegséggel együtt.
folytatjuk
Szakirodalom:
Textbook of Lifespan and Anti-Aging Medicine
The International Evidence-Based Medical Textbook on Quality of Life, Health and Lifespan
Editor: Thierry Hertoghe, MD
International Medical Books, 2-nd edition, Luxemburg 2011
Tihor-Herczeg Kyra
American Academy of Antiaging Medicine tagja